KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kolostor

Tosoki Gyula

Le Couvent – francia–angol–portugál, 1995. Rendezte: Manoel de Oliveira. Szereplők: John Malkovich, Catherine Deneuve, Luis Miguel Cintra. Forgalmazó: Caesar Film International. 90 perc.

 

Az 1908-as születésű portugál stílzseni, Manoel de Oliveira a kilencvenes években olyan alkotói lendületet vett, amilyet jobbára csak húsz és harminc közötti debütáns rendezők tudnak, és egyre-másra ontotta magából a váltakozó színvonalú filmeket. A kolostor nem a legjobbak közül való, viszont néhány felettébb emlékezetes pillanattal szolgál.

Miként Oliveira kilencvenes évekbeli munkáinak mindegyike, ez is erősen meditatív jellegű, filozofikus hangütésű. Dante után (Isteni színjáték, 1991) Goethe ihlette meg a veterán mestert, A kolostor a Faust kortárs közegbe helyezett variációja a nagyjelentőségű tudományos felfedezést hajszoló, ekképpen nevének halhatatlanná tételére ácsingózó kutatóról. Michael Padovic professzor azért érkezik feleségével Portugáliába, hogy Shakespeare származásával kapcsolatos, nagy horderejűnek hitt felismeréséhez megdönthetetlen bizonyítékokat gyűjtsön, ám az evilági örömök ígérete (konkrétan: a segítésére kirendelt könyvtáros lány Gioconda-mosolya) eltérítik eredeti szándékaitól.

A történet sovány, a befogadás azonban komoly feladatot jelent a kultúrtörténeti utalások tömege, az ólmos atmoszféra és a kortárs zenedarabokkal telezsúfolt hangsáv miatt. Mindennek tetejébe a tolakodó jelképiség, valamint a fényről és a sötétségről szóló hosszadalmas monológok kifejezetten rosszat tesznek a filmnek (bár, tegyük hozzá, elvétve néhány örökbecsű mondat is akad, mindenekelőtt az, melyben a „Lucifer kínzókamrája” nevű sziklabarlangot a professzor nejét alakító Catherine Deneuve óriási vulvaként jellemzi).

A bevadultabb vagy enerváltabb jelenetekért a mesteri képkezelés kárpótolja a nézőt. Az egykor duhaj formanyelvi kísérleteiről nevezetes rendező ezúttal kizárólag nagy mélységű állóképekkel dolgozott, amelyek megszerkesztésekor fokozott hangsúlyt helyezett a fénnyel és árnyékkal folytatott játékra. Egy-egy képe sokkal többet mond el a nagybetűs Jóról és a Rosszról, Fényről és Sötétségről, mint a szigorúan-sejtelmesen elmormolt tirádák. A kolostor a csodás clair obscur miatt magáról a film médiumáról szóló tanulmánnyá válik: Oliveira műve elmélkedés a filmről, ami – mint tudjuk – a tárgyról visszavert fény foglyul ejtése nyomán (azaz örökkévalóvá tétele útján) születik.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9188