KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Királyság

Vízer Balázs

The Kingdom – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan. Kép: Mauro Fiore. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Jamie Foxx (Fleury), Ashraf Barhom (Al Ghazi), Chris Cooper (Sykes), Jennifer Garner (Mayes), Jeremy Piven (Schmidt). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 110 perc.

 

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is látunk a vásznon: a bűnügyi helyszínelős sorozatok egzotikus moziváltozatát, politikai kérdésfelvetést, vagy egy újabb hazafias kommandósfilmet. Szerencsére a furcsa keverék valahogy működik, némi fals patrióta mellékzörej ellenére is.

A politikai korrektség vektorosan kivetíthető, kényelmesen lehet a nyugati világtól merőben eltérő kultúrára is alkalmazni, mint amilyen például a Közel-Kelet, csak meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Hollywoodi nyelven ez azt jelenti, hogy egy arab is lehet jó hazafi, példás családfő és remek rendőrtiszt – majdnem olyan, mint egy igazi amerikai. Merthogy Peter Berg filmjének igazi főszereplője egy szaudi rendőr, Al Ghazi ezredes (Ashraf BarhomMennyország most), és csak aztán jönnek a megszokott módon bátor, találékony, satöbbi amerikai hősök. Bomba robban ugyanis Rijádban az amerikai olajipari munkások szigorúan őrzött lakóhelyén, vagy száz áldozattal, ezért a hivatalos eljárást megkerülve egy FBI-os nyombiztosító csapat érkezik a szaudi fővárosba, Al Ghazi ezredes az ő biztonságukért felel, de az is a feladata, hogy minél jobban korlátozza a mozgásukat. Ronald Fleury ügynök (Jamie Foxx) és csapata – a vicces Chris Cooper, a túl komoly Jennifer Garner és az irritáló Jason Bateman – azonban lassan a saját oldalára állítja, és együtt persze sikerül megtalálniuk a felelősöket, ami színtiszta jenki logikát követ, de Berg ügyesebb annál, hogy csak ez dominálja a filmet. A büszke, okos ezredes karaktere, a szaudi főváros apró rezdülései, a helyi szokások és erőviszonyok remek érzékeltetése nemcsak színes hátteret rajzol a történetnek, hanem annak részévé válik – és nagyjából feledteti, hogy milyen, a co-producer Michael Mann nevéhez méltóan izgalmas, de sablonos tűzijátékkal körített lezárást kapunk a legvégére.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9206