KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bakancslista

Tüske Zsuzsanna

Bucket List – amerikai, 2007. Rendezte: Rob Reiner. Írta: Justin Zackham. Kép: John Schwartzman. Zene: Marc Shaiman. Szereplők: Jack Nicholson (Edward), Morgan Freeman (Carter), Sean Hayes (Thomas), Rob Morrow (Dr. Hollins), Beverly Todd (Virginia). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 97 perc.

 

Az álomgyár ötletbazárjából számos furcsa pár-variáció pattant már filmvászonra. Úgy tűnik, az alkotók bizalma még mindig rendületlen – továbbra is izgalmas és persze kifizetődő vállalkozásnak tűnik megmutatni, hogyan gerjed össze két egymással ellentétes karakter, különösen, ha igazi nagyágyúkról van szó. A játékmester ezúttal Rob Reiner, aki nagyot mert álmodni, így sorsolhatta össze a hollywoodi lovagrend olyan oszlopos tagjait, mint Jack Nicholson és Morgan Freeman.

Ezúttal nem idősödő, évődő kabarészínészekről van szó, mint a Napsugár-fiúkban és nem is A szomszéd nője mindig zöldebb zsörtölődő, csínytevő öregurait látjuk viszont. A két főszereplő itt sem fiatal, túl vannak a hatodik ikszen, de hogy ebben a korban kelljen meghalniuk, bátran nevezhető a sors igazságtalanságának. A családjáról tisztességgel gondoskodó, kiterjedt műveltségű autószerelő, Carter (Morgan Freeman) és a nehéz természetű, csapodár milliomos, Edward (Jack Nicholson) között ugyanis látszólag az egyetlen közös vonást előrehaladott rákbetegségük jelenti. Ez kovácsolja őket össze annyira, hogy a közös kórházi szobában szerzett rövid ismeretség után mindent maguk mögött hagyva útra keljenek és a világ legizgalmasabb tájain átvészelt kalandtúrák, valamint a legfinomabb ínyencségek elfogyasztása révén felszámolják az elmúlt évtizedek hiányjeleit.

Az alapsztori hasonló az Egy asszony illata fabulájához, itt is elkészül a halál előtti kivánságok listája, míg a keresés-rátalálás alapmotívuma egy másik, szintén Nicholson főszereplésével készült alkotással, a Schmidt történetével rokonítja a filmet. A különbség azonban – amellett, hogy a befejezés itt eleve kódolt – abban fakad, hogy a Bakancslista sem az előbbi, néhol modorosnak ható, mégis imponáló szenvedélyét, sem pedig az utóbbi finomra rajzolt vonásait nem tudja felmutatni. Akik szikár fekete humorra, vagy katarzist hozó melodrámára számítanak, egyaránt csalódni fognak - ezek helyén csupán didaktikus szócséplés és felszínes érzelgés marad. Így úszik el rózsaszín alkonyi fényben a dicsőséges napokat látott hollywoodi méltóságok közös csónakja az érdektelenség végtelen tengerén.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9332