KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az élőhalottak visszatérnek

Klág Dávid

The Return Of The Living Dead – amerikai, 1985. Rendezte: Dan O’Bannon. Szereplők: Thom Matthews, Linnea Quigley, James Karen. Forgalmazó: InterCom. 86 perc.

 

Dan O’Bannon ma már láthatólag az Alien-franchise jogaiból él, pedig a hetvenes–nyolcvanas években forgatókönyvíróként ugyanúgy segített a horrorfilmek új generációjának megteremtésében, mint John Carpenter és Ridley Scott, akiknek vagy a debütáló (Dark Star) vagy a nemzetközi sikert meghozó filmjét (A nyolcadik utas: a Halál) írta. A határozottan sci-fire specializálódott O’Bannon 1985-ben rendezi első – és utolsó előtti – filmjét, amiben egy új szörny teremtése helyett inkább a Romero-féle zombihagyományt eleveníti fel a lehető legarcátlanabb módon.

És mi más lenne a legarcátlanabb mód, mint teljesen hülyét csinálni a zombikultuszból? O'Bannon élőhalott-hordái amellett, hogy rövidtávfutókat megszégyenítően rohangálnak, és közben a nyolcvanas évek kultikus egysorosaival fárasztanak („Küldjenek… még… mentőst!”), megelőlegezik a kilencvenes és kétezres évek olyan sikeres zombikomédiáit, mint a Hullajó vagy a Haláli hullák hajnala, ahol az élőholtak az apokalipszis helyett a mindennapok abszurd lovasai lettek.

Míg Romero filmjei az általános emberi és társadalmi viselkedést voltak képesek a lassan dülöngélő zombihordával bemutatni, O’Bannon filmje konkrét időkapszula készítési idejéről: Az élőhalottak visszatérnek tinijei ugyan gyorsan avuló szlenget beszélnek, vérciki ruhákat hordanak és kihalófélben lévő sztereotípiákat testesítenek meg, de az idősebb generáció még mindig a hidegháború teljes készültségében várja az inváziót. Nem is lehet eldönteni, melyik a félelmetesebb, hogy a feltámadó halottak ártatlan emberek agyát zabálják tömegesen, vagy hogy ezen belföldi konfliktus megoldására van egy kidolgozott – habár vészesen fatalista – katonai protokoll.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9335