KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Törvénytelen

Kovács Marcell

Outlaw – brit, 2007. Rendezte és írta: Nick Love. Kép: Sam McCurdy. Zene: David Julyan. Szereplők: Sean Bean (Danny Bryant), Danny Dyer (Gene Dekker), Rupert Friend (Sandy Mardell), Sean Harris (Simon Hillier), Bob Hoskins (Walter Lewis). Gyártó: Pathé / Vertigo Films. Forgalmazó: FF Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az Összeomlást az erőszak és az önbíráskodás reklámjaként értékelő kritikákat Joel Schumacher annak idején értetlenül fogadta, mondván, ő csak elmesélt egy történetet, ami bárkivel megeshet napjaink Amerikájában. Nick Love-ot, a Törvénytelen rendezőjét is az aggasztó közállapotok ihlették, az angol sajtóban olvasott hírek alapján írta a kiábrándult kisemberekből verbuválódott igazságosztó kommandó sztoriját. A realista nézőpont és a határozottan társadalomkritikus hangvétel megkülönbözteti e filmeket a megtorlás témájára szívesen építő szokványos akciófilmek eszképizmusától, az alkotók magvas mögöttes mondanivalója az előtérbe tolakodik, és az önfeledt lövöldözésből könnyen szélsőséges politikai állásfoglalás kerekedhet.

A Törvénytelenben az üzenet lesújtóan egyértelmű, a film lemond az Összeomlás túlzásainak szatirikus felhangjáról, és megkérdőjelezhetetlenül vádol. A célpont adja magát: a világ a bűnös, és mindenért. Sematikus, végtelenül leegyszerűsített képregény-világában a rendőrség korrupt, a bíróság korrupt, és a bűn szabadon tombol. Autodidakta, műkedvelő fejvadászokra vár a feladat, hogy a társadalom lelkiismereteként leszámoljanak a bűnösökkel, akiket a törvény futni hagy.

Love kedveli a harsány, provokatív témákat – lásd a Futball faktort –, és a Törvénytelen kétségkívül provokatív film, de sajnos nem több olcsó hisztériakeltésnél. Fel kell vennünk a harcot, nem csak a bűnözőkkel, de a velük egy követ fújó rendőrökkel is – hirdeti, de nem vállalja a veszélyes és joggal támadható álláspont kockázatát, inkább az erőszak erőszakot szül biztonságos közhelye mögé bújik, színlelt felháborodással. Csúnyán cserbenhagyja ügyefogyott hőseit, akik bambán állnak a rendőri túlerő puskáival szemben, bepalizva. Nekik végig azt mondták, hogy ők a jófiúk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9559