KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

E-mozi

A legnagyobb japán

Sepsi László

Dai-Nipponjin – japán, 2007. Rendezte és írta: Hitoshi Matsumoto. Kép: Hideo Yamamoto. Zene: Towa Tei. Szereplők: Hitoshi Matsumoto (Masaru Daisatou), Riki Takeuchi (Hanerunojyuu), Ryunosuke Kamiki (Dounojyuu), Itsuji Itao (Niounojyuu), Ua (Manager Kobori). Gyártó: RealProduct / Yoshimoto Kogyo Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 113 perc.

 

A teljes harci díszben feltámadt óriásszörnyek napjainkban két fronton ostromolják a filmszínházakat: A Köd és a Cloverfield a műfaj ötvenes években született darabjaiból ismerős szorongásélményt csempészte vissza a vászonra, ahol a nukleáris világégés helyett a fő fenyegetést már a terrorizmus jelenti. Ezzel párhuzamosan Szörnyek az űrlények ellen és A legnagyobb japán a paródia irányából közelít a kifogyhatatlannak tetsző téma felé: itt a mérethorror elsősorban groteszk attrakció, mely nem egyszerűen megfogalmazza a szorongást, hanem annak abszurditását kihangsúlyozva a humort kínálja ellenszerként.

Matsumoto Hiroshi áldokumentumfilmjének hőse rezignált, macskákkal élő, elvált családapa, aki toronyház méretűre növekszik, amint újabb monstrum kezdi cafatokra szedni Tokiót, és elkalapálja a másik dimenzióból érkező betolakodót. Mindezt a kamerák kereszttüzében és az ambivalens szuperhős-lét szorításában: A legnagyobb japán a kaiju-eiga hagyományok kiforgatásán túl legalább annyira folytatója a néhány éve megjelent, ironikus szuperhős-filmek (A hihetetlen család, Hancock) indította trendnek is. Ám ami legfőbb erejét adja, az mégsem az abszurd mockumentary-körítés vagy a felettébb ötletes monstrumok: Matsumoto filmje a látszat ellenére is hűen követi a tematika klasszikusainak logikáját. Ahogy A hihetetlenül zsugorodó ember megfogalmazta az átlagpolgár sokkoló találkozását a mindent átható relativitással, úgy A legnagyobb japán is a hétköznapi küzdelemről szól, ahol két mosogatás között olyan méretes rémségekkel kell szembenézni, mint egy gazdasági világválság vagy egy sertésinfluenza-járvány. Az pedig minden humora ellenére is hátborzongatóvá teszi a legnagyobb japán történetét, hogy sorsa – elődeivel szemben – már a sztoikus beletörődés kínálta egérúttal sem kecsegtet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9866