KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

51-es bolygó

Roboz Gábor

Planet 51 – spanyol-brit, 2009. Rendezte: Jorge Blanco. Írta: Joe Stillman. Zene: James Seymour Brett. Gyártó: Ilion Animation / HandMade Films. Forgalmazó: InterSonic. Szinkronizált. 91 perc.

A bolygónkra ellátogató földönkívüli(ek) közismert sci-fi toposzának segítségével az adott történet szerzője hatásosan szemléltetheti a mást, az idegent szkeptikusan fogadó közösség gyakorta teljesen indokolatlan paranoiáját és korlátoltságát. Ugyanez természetesen igaz a szituációt visszájára fordító alaphelyzetből kiinduló művekre is, így az E.T.-sztorik inverz változataként is felfogható mesékben – egyebek mellett – hasonló didaktikai cél munkál.

Az 51­-es bolygó főhőse a Lemnek elkeresztelt kamasz fiú, egy távoli planéta kis zöld lakója, aki éppen megkapta álmai állását a helyi planetáriumban. A fellelkesült kölyöknek azonban sem arra nem marad ideje, hogy megünnepelje a sikert, sem arra, hogy végre randira hívja a kiszemelt lányt, ugyanis az ötvenes évekbeli Amerikáról mintázott kisvárosba váratlan látogató érkezik. Az asztronauta Baker kapitány a felfedezés örömével landol a bolygón, de hamar rá kell jönnie, hogy pontosan az a fajta előítélet fogadja, ami saját fajának is olyan meghatározó tulajdonsága.

Az Ilion animációs stúdió első filmje alapszituációjában ugyan rokona a Battle for Terrának, de a téma zord megközelítése helyett a könnyed hangvételt választja, és megbízhatóan hozza az ismerős figurákat, az enyhén esetlen főhőstől a metsző arcélű tábornokon át a szerethető kisrobotig, és a bonyodalmakat illetően sem játssza ki az elvárásainkat. A Shrek első két részében közreműködő Joe Stillman sajnos igazán parádés ötletek helyett inkább temérdek filmes és más típusú utalással (lásd mindjárt a címet) bélelte ki a szkriptjét, és az aránytévesztés nem segít feledtetni a cselekmény sablonosságát. Ugyanakkor az előítéletet részben a helyi mozifilmek és képregények hatásának tulajdonító felfogás a jellemvonás kártékonysága mellett indirekt módon a fikció véleményformáló erejére is felhívhatja a célközönség figyelmét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10016