KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pokoli édenkert

Sepsi László

A Perfect Getaway – amerikai, 2009. Rendezte és írta: David Twohy. Kép: Mark Plummer. Zene: Boris Elkis. Szereplők: Steve Zahn (Cliff), Timothy Olyphant (Nick), Milla Jovovich (Cydney), Kiele Sanchez (Gina), Marley Shelton (Cleo). Gyártó: Davis Entertainment / Relativity Media / Rogue. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 98 perc.

A betonbiztos B-szériában utazó David Twohy életművének eddigi csúcspontját az ezredfordulón érte el, amikor is a Pitch Black-kel útjára indította az azóta újabb játékfilmes, animációs és képregény-verziókkal bővült Riddick-franchise-t. Twohy az előzményénél jóval nagyobb költségvetésből készült A sötétség krónikája után – miközben az űrbéli pszichopata történeteiről sem vette le vigyázó tekintetét – a Pokoli édenkert egyötletes thrillerével tért vissza a nagyvászonra – az életművét a kilencvenes évek legeleje óta meghatározó fantasztikumtól ezáltal végleg eltávolodva.

A Pokoli édenkert látszólag az egzotikus helyszínen gyilkosok karmai közé kerülő turisták napjainkban felettébb divatos (Wolf Creek, Végzetes kitérő) történetsémáját használja, ám miután a csaknem egyórásra nyújtott expozíciót brutális erőszakjelenetek helyett átlátszó red herringek szabdalják, nyilvánvalóvá válik, hogy Twohy nem szándékozik átlépni a horrorfilm műfajába. A mézesheteiket Hawaii szigetén töltő párocska természetesen kapcsolatba kerül a környéken ténykedő sorozatgyilkosokkal, de nem abban a formában, ahogyan azt a Pokoli édenkert elsőre ígéri. A lagymatag kezdést teljesen átértelmező fordulat után Twohy is végre lendületbe jön: filmjén eluralkodik az a B-mozis báj – logikátlanágaival és abszurd aranyköpéseivel együtt – , ami az eddigi életművet is gyorsfogyasztásra alkalmassá tette, de mindez felettébb kevés ahhoz, hogy a Pokoli édenkertet a középszer fölé emelje. Ráadásképp az útikönyvek esztétikáját idéző képi világ sem képes azt a pluszt hozzátenni Twohy munkájához, ami például a Wolf Creekkel debütált Greg McLeannek sikerült az ausztrál tájjal: a szigetvilág látványa óhatatlanul szemet gyönyörködtető (legalább húsz percig), de ahogy az említett ügyetlen figyelemelterelő próbálkozások, ez sem lendíti túl a Pokoli édenkert első kétharmadát a kínos unalmon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10027