KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Továbbállók

Tüske Zsuzsanna

Away we go­ – brit, 2009. Rendezte: Sam Mendes. Írta: Dave Eggers és Vendela Vida. Kép: Ellen Kuras. Zene: Alex Murdoch. Szereplők: John Krasinski (Burt Farlander), Maya Rudolph (Verona De Tessant), Carmen Ejogo (Grace De Tessant), Catherine O'Hara (Gloria Farlander), Jeff Daniels (Jerry Farlander). Gyártó: Big Beach / ESP / Neal Street. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

A szabadság útjai kitörési kísérletükben elbukott hőseinek szívbemarkoló küzdelme után Sam Mendes legfrissebb alkotásának középpontjába is egy fiatal párt állított, akiket – Wheelerékkel azonos módon – az elvágyódás vezérel, ám az otthonkeresés motívumának útitársa ezúttal a vígjátéki forma, így a gyomorszorító veszekedések helyét derűs, szelíd cívódások, a tragédiáét a csendes melankólia veszi át.

Hat hónappal a hirtelen terhesség híréből való ocsúdásuk után Burt és Verona nagy vállalkozásba fognak: útrakalnek, hogy megtalálják a legmegfelelőbb otthont születendő gyermekük számára. Az első állomást Burt Coloradóban élő szülei jelentik, de hamar kiderül, hogy nemigen számíthatnak a hóbortos pár segítségére, így kénytelenek továbbállni. Utazásuk során, amely Phoenixtől Miamiig (és még tovább) vezet, nem csak potenciális életterekkel, de barátaik és rokonaik révén olyan defektes családképekkel is szembesülnek, mint a kislánya nevelésével magára hagyott apáé, egy new age-agymosott szülőpárosé, vagy egy tragikomikus négyesfogaté, amelyben a gyerekeket bohócként kezelik. Tapasztalataik nyomán a fiatal pár családalapítással kapcsolatos bizonytalansága csak tovább nő: el kell dönteniük, hogy a látottakat elrettentő példaként kezelik, vagy inkább erőt merítenek belőlük.

Hiába tekinthető A szabadság útjainál kisebb formátumú alkotásnak a Továbbállók, Mendes a húzónevek mellőzésével és a műfajváltással talán még nagyobbat vállalt, mint előző alkalommal. A végeredmény dicsőségében persze ismét osztozni kell, de bőven jut belőle mindenkinek: ez a fanyar, néhol bizarr humorral, finom bájjal, helyenként visszafogott drámával árnyalt road movie Dave Eggers és Vendela Vida számára tökéletes antrét jelenthet a hollywoodi forgatókönyvírók Kánaánjába, Mendesnek pedig azoknak a győzteseknek a nyugalmát biztosítja, akik műfajokat áthidalva képesek azonos érzékenységgel beszélni ugyanarról a témáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10029