KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Truffaut-gyűjtemény

Ádám Péter

A menyasszony feketében volt (La mariée était en noir) – francia, 1967. Szereplők: Jeanne Moreau, Jean-Claude Brialy. 103 perc. A Mississippi szirénje (La sirène du Mississippi) – francia, 1969. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Catherine Deneuve. 118 perc. A férfi, aki szerette a nőket (L’homme qui aimait les femmes) – francia, 1977. Szereplők: Charles Denner, Brigitte Fossey. 116 perc. A filmeket a Fantasy Film forgalmazza.

 

Három Truffaut-filmet (egy remekművet meg kettőt a harmatosabbak közül) tett egyazon dobozba a hazai DVD-kiadás szeszélye. A menyasszony feketében volt sokak szerint Truffaut leggyöngébb mozija, de nem feltétlenül van igazuk. A film a rendező egész addigi munkásságának szintézise, Truffaut-nak egyetlen filmjében sem sikerült ilyen pofonegyszerű narratív szerkezetben elmondani az őt foglalkoztató rögeszméket (nemhiába tartják a filmet a Kill Bill egyik ihletőjének). A történet középpontjában a férjét közvetlenül az esküvő után elvesztő menyasszony áll, aki a legváltozatosabb módokon küld öt férfit a halálba. De mintha az öt gyilkosság – öt férfiportré – öt eleve kudarcra ítélt szerelmi kapcsolat is volna…

Akárcsak A menyasszony feketében volt, A Mississippi szirénje is a társkapcsolat lehetetlenségének példázata. Csakhogy míg az elsőben a bosszúszomjas amazon, a másodikban egy érzelmileg éretlen férfi és egy érzelmileg éretlen nő találkozása a kiindulópont. Az első film hősnője sorra gyilkolja a férfiakat, a másodiké kifosztja és tönkreteszi őket (A Mississippi szirénje talán az egyetlen Belmondo-film, amelyben a színész nem szívtipró nőcsábászt alakít, hanem kiszolgáltatott áldozatot). Louis vak szenvedélyének rabjaként mindent feláldoz egy tünde káprázatért, amelynek vajmi kevés a köze a valósághoz: A Mississippi szirénje a „végzet asszonya” tradicionális témájának truffaut-i változataként olyan klasszikus mozikkal tart rokonságot, mint A szuka, Az asszony és a bábu (La femme et le pantin) vagy A kék angyal.

Maga nem Casanova. És nem is Don Juan” – mondja a könyvkiadóban dolgozó Geneviève, Bertrand-nak, A férfi, aki szerette a nőket főhősének. És csakugyan, Bertrand nem a gyönyört hajszolja, hanem a rejtély nyitját, az igazságot. Jellemző, hogy a filmben nincs egyetlen erotikus jelenet sem: a fetisiszta Bertrand-nak nem annyira a szexuális együttlét, mint inkább a női lábak látványa adja az igazi kielégülést. Könyvét is az önelemzés igényével írja, nem az irodalmi becsvágy sugallatára: a filmben készülő könyv nemcsak a kommentár és a visszatekintő elemzés lehetőségét kínálja, hanem tagolja, strukturálja és értelmezi is a filmet, és mint műalkotás a filmben kifejeződő anyai hiánynak is ellenpontja…

Extrák: Előzetesek és filmográfiák mindhárom lemezen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10117