KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Az amerikai

Rózsaszín szorongás

Kovács Marcell

Anton Corbijn filmjét a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembemenő megközelítés teszi izgalmassá.

 

Egy rövid, éjszakai mopedes kergetőzés jóformán az egyetlen akciójelenet Anton Corbijn rendhagyó thrillerében. Az olaszországi hegyi falucskában menedéket kereső gengszter története a hatvanas-hetvenes évek szellemében fogant, főhősét lételméleti kérdések foglalkoztatják, fegyverét ritkán használja, akkor is inkább csak bajt okoz vele. Szakítana bűnös múltjával, a szép utcalány oldalán kezdene új életet, de titokzatos üldözői rátalálnak, és az életét követelik. Miközben a vászon meg sem rezdül. A hosszan kitartott snittek, az alakokkal egyenrangú hátterek és a lustán vánszorgó kamera fényképszerű mozdulatlanságba merevíti a történéseket, és manapság szokatlan, bágyadt hangulatot kölcsönöz az elbeszélésnek. Ez a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembe menő megközelítés teszi izgalmassá Az amerikait.

Corbijn játékfilmes bemutatkozása, a Joy Division tragikus sorsú énekeséről, Ian Curtis-ről szóló életrajzi film, a Control még egyértelműen a fotóművész munkája volt. A jellegzetes, szemcsés fekete-fehér képeket Corbijn a fotós múltjából hozta magával, és legendás Joy Division-portréi révén személyes kötődése is volt a témához. Az amerikai már határozott elmozdulás egy önálló, filmes alkotói személyiség kialakítása felé. A szakítás a múlttal leglátványosabban a fekete-fehér technika színesre cserélésében mutatkozik meg, de ennél fontosabb a gesztus, hogy ezúttal a saját élményeitől idegen terepen, a mozi egyik klasszikus műfajában, a gengszterfilmben próbálta ki magát. A George Clooney főszereplésével, amerikai megrendelésre készített regényadaptáció bátor vállalkozás Corbijntól. Kétes kimenetelű kaland. A hollywoodi tömegfilm és az európai művészfilm összeházasítására tett kísérlete ugyan balul sült el, de kudarcában is figyelemre méltó.

A film egyik jelenetében a rendező egy erőltetett idézettel Leonéra hivatkozik, de jó viszonyítási pont lehet Antonioni és Melville is, a modern európai „némafilm” másik két óriása. A sorsa elől messze földre menekülő főhős története egyenesen mintha a Foglalkozása: riporter feldolgozása lenne A szamuráj sármos szociopatájával a főszerepben. Thrillernek álcázott melodráma a szorongásról és a paranoiáról. A bizalmatlanságról, a kimondatlan szavakról, a pusztulással fenyegető kapcsolatokról. Ilyen súlyos csendeket manapság ritkán hallani a moziban. Különös hangulatú, kivételes látványvilágú film Az amerikai, egyetlen dolog hiányzik belőle: a dráma. Pedig lenne éppen helye a megrázó történetben. Egy háborgó léleknek a megnyugvásért, egy új élet lehetőségéért folytatott harcát látjuk a halál fenyegető közelségében. De Corbijn filmje a sötét külső és belső erőkkel szemben egyszerre folytatott küzdelem tragikumának a bemutatásával adós marad. Az archetipikus figurák és a pofonegyszerű szimbolika találkozása örökérvényű, mitikus mese helyett csak romantikus giccset eredményez. A gyilkost a szajha szerelme és a pap barátsága váltaná meg? Lehet. De hogy a főhős küzdelmének értelmezéséhez még egy fennkölt pillangó-metaforát is mellékel a rendező, az már sok a jóból. Corbijn bánatos gengszterének a pillangók a hobbija. Pillangókról olvas, és pillangó-tetoválást visel a hátán, mert ő is átváltozásról álmodik, maga mögött hagyná a sivár hernyólétet, és cifraszárnyú pillangóként röppenne a magasba. Ennek a kínosan szépelgő hasonlatnak a fényében válnak csak világossá a rendező szándékai. Corbijn a szorongás fogcsikorgató drámája helyett a halálfélelem diszkrét báját mutatja meg nekünk. A finom vonalvezetésű, pasztell árnyalatú rettegést. Azt, hogy milyen lehet szomorú szamurájként várni a végzetre Miss Italy karjaiban a narancsfák alatt. Hogy milyen? Kellemes.


AZ AMERIKAI (The American) – amerikai, 2010. Rendezte: Anton Corbijn. Írta: Martin Booth regényéből Rowan Joffe. Kép: Martin Ruhe. Zene: Herbert Grönemeyer. Szereplők: George Clooney (Jack), Violante Placido (Clara), Thekla Reuten (Mathilde), Paolo Bonacelli (Benedetto atya). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10287