KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lány aki tűzzel játszott

Vajda Judit

Flickan som lekte med elden – amerikai, 2009. Rendezte: Daniel Alfredson. Írta: Jonas Frykberg. Kép: Peter Mokrosinski. Zene: Jacob Groth. Szereplők: Noomi Rapace (Lisbeth Salander), Michael Nyqvist (Mikael Blomkvist), Lena Endre (Erika Berger), Georgi Staykov (Zalachenko). Gyártó: Nordisk Film / ZDF. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 129 perc.

A kultikus svéd bűnügyiregény-trilógia, a Millennium első kötete alapján készült A tetovált lány külön, zárt egységként funkcionáló, egy izgalmas női hőssel és fagyos-nyomasztó hangulattal felturbózott whodunitja azoknak is elnyerhette a tetszését, akik kívül maradtak a Larsson-lázon. A Millennium univerzuma azonban csak a második résztől kezdve mutatja meg igazi valóját.

Azt, hogy az oknyomozó folyóirat holdudvarában zajló események túlmutatnak majd az első film Vanger-ügyén, már a címből sejthettük, a folytatásban pedig ismét két vonalon zajlanak a történések. A Millennium-munkatársak egy kelet-európai lányokkal kereskedő bandáról készülnek lerántani a leplet, a hacker Lisbeth Salander pedig eltűnik ismerősei és ellenségei elől, ám továbbra is szemmel tartja őket. A két szál csakhamar szorosan összefonódik, amelynek eredményeként újabb szörnyekkel és rejtélyekkel épül tovább Salander személyes mitológiája. Ennek során a cselekmény vidékről a (fő)városba költözik, de nem csak a közeg lesz nyüzsgőbb.

A lány, aki a tűzzel játszik nagyon gyorsan pörög, hangulata azonban nagyban elmarad A tetovált lányétól – az alkotók mintha nem tudtak volna másra koncentrálni a sűrű szövésű cselekményen kívül. A főhősnő alakja körül olyan szövevényes ügy bontakozik ki, amit a nézőnek vagy félszavakból kéne értenie, vagy ismernie kellene a könyveredeti(ke)t. A második Lisbeth-kalandban ugyanis durván visszaüt még az első részen elkövetett több egyszerűsítés is, így bevezetetlen figurák, érthetetlen fordulatok keseríthetik a kívülálló közönséget. Mindez azonban talán nem is olyan nagy baj: végérvényesen eljött az idő, hogy papíron is megismerkedjünk a tetovált lány történetével – annál is inkább, mivel a film olyan jól fejlett cliffhangerrel ér véget, hogy nem fogjuk kibírni a harmadik opus bemutatójáig hátralévő pár hónapot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10364