KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Burrowers – A felszín alatt

Benke Attila

The Burrowers – amerikai, 2008. Rendezte: J.T. Petty. Szereplők: Clancy Brown, William Parcher, David Busse. Forgalmazó: Budapest Film. 124 perc.

A műfajkeverés manapság nemhogy bevett szokás, de egyenesen kötelező. A tömegfilmes recept szerint minél több zsánerből álló és bizarrabb az elegy, annál több néző fogja fogyasztani. A (re)mixelés főleg olyan kihalófélben lévő műfajok esetében kritikus vállalkozás, mint például a musical vagy a western. A hetvenes évek végétől a Vadnyugat mitológiája különféle stratégiákkal próbálja túlélni a látványzsánerek uralmát, s gyakran bizonyos kompromisszumokat kötve a legképtelenebb frigyekre lép azokkal. Van, hogy csupán az alapsémákat adaptálják, mint a Mad Max 2 vagy a John Carpenter-féle Vámpírok esetében. Azonban sokszor a westernkörnyezet marad meg, míg a cselekmény szintjén egy másik műfaj sablonjai működnek. Az 1977-es Fehér bölény a Cápa hullámait meglovagló horror Vad Bill Hickokkal, míg a kortárs Farkaséhségben kék katonák veszik fel a harcot az emberevő vámpírszerű lényekkel.

A Burrowers ez utóbbi taktikát követve csatlakozik a horrorwesternek táborához. Elődjei nyomdokában haladva e film is olyan, akár egy koktél: összetevői unalomig ismertek, ám a keverék mégis különleges ízharmóniát kínál. Az alapszituációt a Tremorsból emelték át az alkotók: föld alatti ocsmányságok pusztítják a Vadnyugat „jóembereit” és indiánjait egyaránt. Egy klisés karakterekből álló csapat (szokásos öreg róka, rasszista tábornok, bús-bölcs színesbőrű stb.) természetesen indiántámadás gyanújával ered a történet elején elrabolt család nyomába. A fájdalmasan egydimenziós karakterekkel dolgozó Burrowerst azonban mégis megmenti finoman adagolt, lassan kibomló cselekménye. Mintegy a játékidő utolsó negyedéig bizonytalan a támadók kiléte, s a film többnyire éjszaka játszódik, rendkívül nyomasztó és feszült atmoszférát teremtve ezáltal. A western mindehhez csupán egzotikus koktélcseresznye, hogy még kívánatosabb legyen a borzongató mix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10733