KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Klasszikus képregényeink újratöltve

A Papírmozi rovatban rendszerint a legújabb hazai megjelenésekről esik szó, és ez nyilván így is van rendjén. Ám azt se feledjük, hogy van egy egyedien magyar hagyománya is a képregénynek, és a közelmúlt egyik fontos fejleménye, hogy a korábbi időszak feledéstől fenyegetett műveit új kiadásban köszönthetjük.

A szóbuborékos képregények az 1930-as évek elején érkeztek meg Amerikából, és igen gyorsan el is terjedtek Európa-szerte. Hazánkban azonban az 1938-as sajtótörvény következtében éppen azok a kiadók vesztették el lapengedélyüket, amelyekben ezek a képsorok megjelentek. Egy évtizeddel később pedig a szovjet típusú kultúrpolitika imperialista mocsoknak ítélt minden képregényt.

1956 után Gugi Sándor és Cs. Horváth Tibor elérték annak az engedélyeztetését, hogy irodalmi művek adaptációi képregények formájában jelenhessenek meg. Ez a sajátosan magyar, a képregény formanyelvének bő fél évszázados fejlődését szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyó változata a képregénynek, igen szép számú, elsősorban grafikai szempontból érdekes művet eredményezett. Ennek a közkeletűen „adaptációs képregénynek” nevezett műfajnak a legkiválóbb művelői Zórád Ernő (1911–2004), Korcsmáros Pál (1916–1975) és Sebők Imre (1906–1980) voltak, akiknek a munkáit jó harminc évvel a zsáner aranykora után láthatjuk viszont.

Zórád Ernő

A klasszikus képzettségű, a képregényhez a festészet irányából kényszerből érkező Zórád készítette 1957-ben az első magyar szóbuborékos képregényt, a Winnetou-t. Számára különösen nagy nyűgöt jelentett a forgatókönyvek túlnyomó többségét jegyző Cs. Horváth Tibor által a grafikának igencsak szűkmarkúan kijelölt tér, és egy idő után egyedül dolgozott. Az 1980-as években mintegy húsz képregénye a nyugati albumokra emlékeztető, A4-es méretben, kiszínezve jelenhetett meg, igaz, továbbra is újságos terjesztésben. Az akkori magas példányszámoknak köszönhetően ezek a kiadványok a mai napig viszonylag könnyen beszerezhetők antikváriumokban, bolhapiacokon, képregénybörzéken. A rendszerváltás után Zórád szakított a képregényekkel, halála után pedig jogtulajdonosi viták akadályozták a gyűjtők által remélt újrakiadásokat. Első reménysugárként 2011-ben, születésének századik évfordulója alkalmából végre megjelenhetett egy limitált kiadású gyűjtemény sci-fi témájú képregényeiből.

Távol a Földtől. 56 oldal, fekete-fehér, irkafűzött. Kiadó: Windom.

Korcsmáros Pál

Korcsmáros egészen más úton jutott el a képregényhez: eleinte újságíró volt, majd karikatúrára váltott, és az egykori Pesti Izében megjelent munkái szolgáltak referenciaként, amikor az 1957-ben induló Füles rejtvényújság képregényrajzolókat verbuvált. Találkozása Rejtő Jenő világával különösen szerencsésnek mondható, karakteres rajzai kiválóan adják vissza P. Howard szellemességét. Az első újrakiadások az 1980-as években kezdődtek, amikor a Fülesével megegyező méretben lehetett megvásárolni számos „teljes képregényt”, túlnyomórészt éppen Korcsmáros munkáit. Örökösei 2002-ben indították útjára a kiemelkedően sikeres Rejtő–Korcsmáros-sorozatot, amelyben az eredeti rajzok gondos retusálásával és kiegészítésével, helyenként értő korrigálásával és a rejtői szöveg helyreállításával egyszerre korhű és modern képregényeket ad a kezünkbe a kiadó, két kimagaslóan tehetséges grafikus, Garisa H. Zsolt és Varga Zoltán segítségével. Ezzel párhuzamosan folyik a Korcsmáros Pál által megrajzolt klasszikus irodalmi művek gyakorlatilag változatlan közreadása is.

Rejtő-Korcsmáros sorozat 1-6, színes, keménytáblás kötetek. Irodalmi klasszikusok képregényben 1-8, fekete-fehér, puhafedeles kötetek. Kiadó: Képes Kiadó

Sebők Imre

A klasszikus magyar képregény harmadik muskétása Zórádhoz hasonlóan klasszikus képzést kapott, ám anyagi okokból már fiatalon sajtóillusztrációkkal, címlapok készítésével kellett foglalkoznia, 1957-ben pedig ő is a képregénynél kötött ki. Legtöbb képregénye kalandtörténet, különösen sok Jókai- és Jack London-művet olvashatunk az ő rajzaival, főleg a Népszavában és a Magyar Ifjúságban. Ellentétben Zóráddal és Korcsmárossal, az ő munkáiból sokáig szinte semmilyen újrakiadás nem volt. Életművének elsősorban a gyűjtőket megcélzó kiadása 2006-ban indult.

Sebők Imre-sorozat 1-9, fekete-fehér, puhafedeles kötetek. Kiadó: Windom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10920