KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Anonymus

Huber Zoltán

Anonymus – amerikai, 2011. Rendezte: Roland Emmerich. Szereplők: Rhys Ifans, Vanessa Redgrave, David Thewlis. Forgalmazó: SPHE. 124 perc.

Az összeesküvés-elméletek egyszerű trükkre épülnek – mindig tartalmaznak egy olyan apró, akár tudományosan is vizsgálható ténymagot, amely áttételesen hihetővé varázsolja a köré épített, elképesztő fantazmagóriákat is. A nagy angol drámaíró, William Shakespeare életrajza is hemzseg az izgalmas kérdőjelektől, így aztán nem véletlen, miért izgatják a szerzőiségét kétségbe vonó spekulációk ily kitartóan a közönség fantáziáját. Az Anonymus e feltételezések közül is a legszövevényesebbet, a híres „Oxford-teóriát” zsákmányolja ki – a Da Vinci-kódot megszégyenítő hatásvadászattal.

John Orloff forgatókönyvíró nem elégedett meg az önmagában is hajmeresztő ötlet szimpla feldolgozásával, hanem biztos, ami biztos alapon gigászi konspirációvá növesztette az elméletet, és Oxford urát, a halhatatlan drámák vélt szerzőjét, Edward de Vere grófot az angol királyi udvart behálózó, titkos hatalmi harcok legfontosabb főszereplőjévé avatta. A sztori brazil szappanoperákat megszégyenítő, észveszejtő fordulatokkal dolgozik, miközben ellentmondást nem tűrve zárójelezi a valós történelmi tényeket, a logikát, de még a józanész alapvető törvényszerűségeit is. Roland Emmerich rendező meglepő módon ezúttal végül nem rombolja le a várost, ellenben az önirónia határáig csavarja a „szenzációs” szálakat, és akaratlanul is közröhej tárgyává teszi a szerzőiséggel kapcsolatos, további kutatásokat.

A széteső, sokszor követhetetlen narráció, a számítógép generálta látványos városképek, a tarka jelmezek egy ezer sebből vérző, ellentmondásokkal terhelt történetet próbálnak hitelessé varázsolni – de a szerelemmel, árulással, szexszel és vérrel felfokozott események kíméletlenül aláhúzzák a mű kongó ürességét. A szórakoztatásért Emmerich szinte minden vásári trükköt bevet, de eközben sajnos túl komolyan veszi magát, és megpróbálja szenzációs leleplezésként tálalni a döbbenetes lózungokat. Ha mindez komédia lenne, akár nevethetnénk is rajta. De Shakespeare, mint olcsó bulvárhős? Ez inkább tragédia!

Extrák: audiókommentár a rendezővel és a forgatókönyvíróval; kimaradt jelentek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11062