KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Ardai Zoltán

Magyar, 1953. Írta, rendezte, fényképezte: Homoki-Nagy István. Zene: Farkas Ferenc, Vaszy Viktor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

 

Amint a legkorábbról ránk maradt európai szövegek – a versekbe foglalt ógörög nagyeposzok – máris felülmúlhatatlan példáit hozták a nagy jövőjű elbeszélői művészetnek, úgy készültek azonnal világra szólóan remekbe a legkorábbi „egészestés” (60 percnél hosszabb) természetfilmek: Homoki-Nagy István (1914–1979) műfajteremtő rendezései. Az 1951-es Vadvízország és az ‘52-ben forgatni kezdett Gyöngyvirágtól lombhullásig nemcsak időben előzte meg (fél ütemmel) a James Algar rendezte, Disney-produkciós Az élő sivatagot, hanem a máig fénylő klasszikusság dolgában is. Míg Algar jeleneteinél gyakran érezni, hogy hasonlóan dicséretes színvonalon újraforgathatók lennének – de még erősíthetnének is rajtuk a mai natural documentary-technikák –, addig a Gyöngyvirágtól… gemenci felvételein tipikus természetbeni mozgásoknak rengeteg különös variációja, egyszerien (pótolhatatlannak tűnően) elkapott pillanata vonul fel. Ezek a sűrű jelenetek jóval többet láttatnak a jellegzetesen eltérő állat-alkatokból és viszonyaikból, mint ha a képi figyelem rendre csak a fajok fő ismertetőjegyeire irányult volna. Homoki-Nagy egyszerre lírizáló és anekdotizáló szerkesztésmódja, amely játékfilmes elemeket is igényel, tudatos szituációszervezést például (a testtartások, nézések, ejtőzések, borzolódások, párviadalok nagyobb változatossága végett), itt hallatlan mértéktudóan és szerencsésen érvényesült. Hermetista kedélyt, szanatóriumi (rezervátumi) nyugalmat árasztó nyájas beszéd, lágyítottan érces narrátorhang, patinás szófordulatok – régi-iskolás természetbúvári elmélyültségre valló arany-szabatos formai keretek – foglalatukban pedig örökfriss, vad jelenetek. Homoki-Nagy mozija ma épp olyannak hat, mint fél évszázada: régies hangvételűnek (akkor is ilyennek hatott), ugyanakkor fölöttébb maradandónak.

Extrák: Homoki-Nagy István forgat – 3 perces töredék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11609