KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A túlélő

Kovács Marcell

Lone Survivoramerikai, 2013. Rendezte: Peter Berg. Írta: Marcus Luttrell és Patrick Robinson dokumentumregénye alapján Peter Berg. Kép: Tobias Schliessler. Zene: Explosions in the Sky és Steve Jablonsky. Szereplők: Mark Wahlberg (Marcus), Taylor Kitsch (Michael), Emile Hirsch (Danny), Ben Foster (Matt), Yousuf Azami (Shah). Gyártó: Emmett/Furla Films / Film 44 / Herrick / Envision / Spikings / Weed Road / Closest to the Hole / Hollywood Studios. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 121 perc.

Sohasem értettem a háborúellenes film fogalmát. Nem a háborúból gúnyt űző szatírákra és paródiákra gondolok, ott többnyire átjön számomra az üzenet. A harctéri drámákkal van problémám. Nem világos, miként tudná tagadni a háború ordas eszméjét egy mozi, amelyben bálványozott filmsztárok dögös military cuccokban kattogtatják a sorozatvetőt. Hiába hangsúlyozzák az alkotók, hogy az értelmetlenül kioltott életekért emelnek szót, én csak a szitává lyuggatott főhőst látom földre rogyni, aki e pillanatban olyannyira felmagasztosul a szememben, hogy szinte angyali fényben ragyog. Másra sem vágyok ekkor, mint hogy magam is a harctéren kivérezve üdvözülhessek. És ha ezt A túlélő szirupos instrumentális rockzenéje kíséretében tehetném, mint Peter Berg filmjében, arról már álmodni sem merek. Berg tisztességes iparos, nem etet pacifista maszlaggal: A túlélő szégyentelen propagandafilm a keményen küzdő amerikai katonákról, akik az életük árán is megvédelmezik a szegény kecskepásztorokat a világ túlsó végén. A megtörtént eseményeken alapuló, ám azokat a hollywoodi fantáziavilághoz igazító történetben négy jobb sorsa érdemes tengerészgyalogost dobnak le az afganisztáni hegyekben egy veszedelmes tálib hadúr kiiktatására, ám az akció kudarcot vall. A királyságot is jegyző Berg nem kezdő a Közel-Keleten, és roppant hatásosan tálalja a tálib túlerő ellen tehetetlen amerikaiak kilátástalan küzdelmét. A film elején a fennkölten fényképezett helikopterraj A sólyom végveszélyben nagyvárosi öldöklésének látványorgiáját idézi. Ridley Scott szintén megtörtént eseményekre hivatkozó, és nem kevésbé támadható mondanivalójú filmjének vidéki rokona A túlélő. Brutális akciójelenetei éppolyan bravúrosak, ám az igazi főszereplő itt a négy kommandós elgyötört arca. A filmidő előrehaladtával egyre több a véres sebhely, a felhasadt szemöldök, a roncsolt fül, a pingponglabda méretűre dagadt szemhéj. Megannyi szépségjegy a halálba tartó férfiarcokon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11643