KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyula vitéz télen-nyáron

Pápai Zsolt

Magyar, 1970. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Koncz Gábor, Őze Lajos, Kállai Ferenc. Forgalmazó: MANDA. 75 perc.

Bácskai Lauró István a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan szabályos kultusza van, de a filmtörténetek csak szőrmentén és lakonikusan emlékeznek meg róla. Tény, hogy nem mindig jött ki számára a lépés (lásd az enervált Nyulak a ruhatárbant), filmográfiájában azonban számos izgalmas tétel akad, a krimitől (A hamis Izabella) a gyerekekkel forgatott kalandos meséig (Keménykalap és krumpliorr).

Munkásságának ékköve egy alig hetvenöt perces szatíra, amely ugyan bő négy évtizede született, de aktuálisabb, mint valaha. A középkori témájú televíziós kalandfilm-sorozat készítéséről szóló Gyula vitéz télen-nyáron különlegessége, hogy egyszerű története sok irányba nyitható, Bácskai Lauró ugyanis úgy kínál médiakritikát és Kádár-kori korrajzot, hogy közben rendre megfricskázza a délibábos képzetek által bilincsbe vert és lózungokkal megterhelt nemzettudatot is. Könnyedén rímelteti egymásra és úsztatja egymásba ezeket a fajsúlyos témákat, sőt merészen aktuálpolitizál is, amikor néhány frappáns mondattal ’56-ot vagy ’68-at idézi (a filmbeli filmben egy alkalommal „Aki magyar, velem tart!”-felkiáltással ront az ellenre Gyula vitéz, egy másik jelenetben pedig a tévésorozat gyártásvezetője és direktora arról vitatkozik, hogy az eredetileg Gyula ellenfeléül rendelt cseh lovagot a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett török harcosra kell lecserélni).

Bácskai Lauró stílusérzékét dicséri, hogy amilyen parádésan érintkezteti a látszólag széttartó témákat, legalább annyira jól vegyíti egymással a különböző textúrájú (áldokumentarista és játékfilmes) anyagokat, továbbá lenyűgöző az a biztonság is, ahogy a bájos barkácsmegoldásokat (az óvodásan firkált és animált főcímtől kezdve a sután megkoreografált csetepatékon át az amatőr szereplők bénázásáig) struktúraképző elemmé emeli. Az előadás fényét emeli a címszerepet adó Koncz Gábor és a rendezőt megformáló Őze Lajos, akik szándékosan túljátszott gesztusaikkal járatják csúcsra a poéndramaturgiát.

Akadnak ugyan hiányosságok és hibák is (mindenekelőtt az, hogy a magánéleti szál túl vastag és némiképp érdektelen), de ezek szóra sem érdemes apróságok csupán. A filmnek nem ártott, hanem használt az idő, a beteg nemzettudat és a betegítő média kritikája ma is üt. Egyik témában sem forgatott hazai rendező jobb és hatásosabb (tömeg)filmet mindmáig.

Extrák: részletek korabeli híradókból és reklámokból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11667