KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Micsoda nők!

Vajda Judit

Sous les jupes des filles – francia, 2014. Rendezte: Audrey Dana. Írta: Audrey Dana, Muriel Magellan, Cécile Sellam, Raphaelle Valbrunne. Kép: Giovanni Fiore Coltelacci. Szereplők: Isabelle adjani (Lily), Laetitie Casta (Agathe), Alice Belaidi (Adeline), Audrey Dana (Jo), Julie Ferrier (Fanny). Gyártó: Fidélite Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált 116 perc.

 

A két mesterlövész maszkulin szemszögből előadott hűtlenségi katalógusa után két évet kellett várni egy, a női szexualitásra kíváncsi francia vígjátékra. Habár 2009-ben készült már számos női figurát felvonultató, hangsúlyosan feminin témát feldolgozó francia film (Színésznők bálja), a Micsoda nők! a honfitársak helyett a Meg Ryan nevével fémjelzett Nők nyomdokait követi. Audrey Dana színésznő rendezői debütálása emellett hasonló eszközzel él, mint az említett A két mesterlövész, csak szkeccsfilm helyett egybeszövi a különféle sztorikat, és sokszereplős, sokszálú narratívával dolgozó tablófilmben fogalmazza meg, milyen különböző kihívásokkal küszködnek ma a francia nők.

A szélsőségesen nőies és szigorúan szexuális (menzesszel kezdődő és cunilingusszal végződő) Micsoda nők! több ponton is emlékeztet a Meg Ryan-féle elődre. A cselekményt mozgató konfliktusok itt is, ott is egy-egy jellegzetesen nőies esemény során érnek nyugvópontra (a Nőkben divatbemutató, itt ruhavásár folyamán), és rokon a szeretővel kapcsolatfelvételt kezdeményező megcsalt feleség motívuma is. Ám a viszonylag egységes Nőkkel szemben a Micsoda nők!-ben aránytalanságot okoz, hogy a sok szál nem egyforma súllyal jelenik meg: a barátnőt kereső üzletasszony, a félénk ügyvédnő, a leszbikussággal kacérkodő htb. és a szeretőjét megöröklő nimfomániás sztorija rátelepszik a többire, míg a szexmegszállottá váló buszsofornőhöz és a neurotikus nőgyógyászhoz kapcsolódó vonalról gyakran megfeledkeznek az alkotók. Egyenrangú elemként kerül egymás mellé ugyanakkor gyilkossággal súlyosbított családi dráma, rákbetegség és hányós-mellbimbócincálós burleszk – ami további zavart okoz. A Micsoda nők! mindezek miatt zavarba ejtő és nem elég fajsúlyos alkotás, ugyanakkor a francia film nem egy nagy nevének ad lehetőséget jutalomjátékra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11750