KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuper-Hipochonder

Kránicz Bence

Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert), Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó: Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 107 perc.

 

Ha a kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai diktatúrából szökött ellenállóval.

Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak, hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más, mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11751