KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A vihar magja

Kovács Marcell

Into the Storm, amerikai, 2014. Rendezte: Steven Quale. Írta: John Swetnam. Kép: Brian Pearson. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Richard Armitage (Gery), Sarah Wayne Callies (Allison), Matt Walsh (Trey), Max Deacon (Donnie). Gyártó: Broken Road Productions/New Line Cinema/Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.

 

Mi lehet durvább egy tornádónál? Sok tornádó, főleg, ha mind az iskola felé tart. A vihar magja B-kategóriás kisvárosi katasztrófafilm, szerény lehetőségeihez mérten azzal igyekszik felhívni magára a látvány-fetisiszta közönség figyelmét, hogy sűrű egymásutánban szórja az égből a vihartölcséreket. Minimalizálja a történetet, és a többnyire szépen animált tornádófelhőkre koncentrál, természetesen szigorúan 2D-ben. Támad jobbról-balról a forgószél, miközben az évzáróról meglógó gyerekeket a rettenthetetlen apuka próbálja kimenekíteni az életveszélyből. Mintha a Cápa 2 sztoriját hasznosítanák újra, és a dramaturgia is inkább szörny-horrort idéz, mint katasztrófafilmet. Az előzmények aprólékos bemutatása, majd a következmények kezelésének izgalmas tálalása helyett itt folyamatos kataklizmának lehetünk tanúi, ahogy a vihartölcsérek gigantikus szörnyekként támadják hőseinket.

A hangvétel érzelmes-komoly, a humort a helyi Beavis és Butt-head páros hivatott képviselni, két botcsinálta sufni-kaszkadőr, akik annyira komolytalanok, hogy még a vihar sem tud ártani nekik. Nem mindenki ilyen szerencsés. A Twister viharvadászainak mai megfelelői brutális high-tech felszerelésükkel megrendelésre üldözik a tornádót, de szenvedélyük a régi. A film igazi erénye, hogy egy pillanatig velünk is képes elhitetni: a vihar magjában ott sűrűsödik a világmindenség lényege, amit ha megtapasztaltunk, a mindentudók nyugalmával ölelhetjük keblünkre a halált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11769