KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tengerre várva

Sepsi László

V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.

Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel (hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára keresztülvonszolja a sivatagon.

Khudojnazarov sikerrel ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ – és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak, valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott sivatag látványa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11907