KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kavarás

Varró Attila

Blended – amerikai, 2014. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Ivan Menchell és Clare Sera. Kép: Julio Macat. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jim), Drew Barrymore (Lauren), Wendi McLendon-Covey (Jen), Bella Thorne (Hilary), Braxton Beckham (Brendan). Gyártó: Warner Brothers / Happy Madison Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.

Miután Adam Sandler a Ki nevet a végén két és fél órás szerzői önvallomásában leszámolt a kezdeti sikereit hozó freak-komédiákkal és csalódott az útkeresését jelentő romkomokban, minden figyelmét a családi vígjátékok felé fordította, amelyek hőse párnapos össznépi kiruccanás keretében (függetlenség napja, esküvő, újévi hajókirándulás, trópusi vakáció) helyet, célt és békét talál magának a középkorú rémálomban. Sandler azonban továbbra sem képes szabadulni a régi rutinoktól, az új terepen előbb az örökkamasz lúzert zavarta párszor végig (Nagyfiúk, Apa ég), majd romantikus hősét eresztette gyanútlan családanyára (Kellékfeleség). Eredeti címéhez híven (ami inkább Keverés) az idei Kavarás ismét romkom-alapkonfliktust hasznosít családi kontextusban: egy kamufamília bajforrásai helyett ezúttal két (látszólag) inkompatibilis csonka család kényszerű közös nyaralása hozza össze hősünket az álomanyukával, a hawaii luxusstrandok tejjel-mézzel folyó kánaánja helyébe pedig egy dél-afrikai üdülőfalu mesés csokigyára lép.

Túl azon, hogy a Kavarás két órás hossza ellenére sem képes több ízt kihozni az izgalmasnak tűnő „családi screwball” zsánerkeverékből a szokásos Sandler-köröknél (románc-romboló rinónász és majomzenekar; kedves ám félidióta színesek; ütős játék, mint poénforrás), Frank Coraci házirendező egyfajta önreflektív trilógiát teremt a sztáréletműben, jelezve a romkom-ciklus végpontját, amelyben épp a rokonlélek Drew Barrymore jelentette az ideális Évát a romantikus Adam mellett. Coraci nem csupán epizódszereplőket (meleg háttér-énekestől Tízmásodperces Tomig) és konkrét jeleneteket (a reggel ajtót nyitó gonosz ex) emel át a Nászok ászából és az 50 első randiból, de a párkapcsolati problémával konkrétan reflektál Sandler új komikus-státuszára (mint ezt a blending-motívumot megéneklő calypso-énekesek bizarr görög kórusa is jelzi). Fejlődésképtelen hősünk 1998-ban a megváltó szerelem sorsfordító erejével szembesült, 2004-re megbékélt a románctörténetek végtelen monotóniájával, 2014-ben pedig a szívcsata már csak eszköz egy több tagot számláló célközönség egyesítésére, amelyben a családapák mellett a nők és gyerekek is megkaphatják a nekik kijáró örömöket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11911