KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

GETT - Válólevél

Barkóczi Janka

Gett – izraeli-francia-német, 2014. Rendezte és írta: Shlomi Elkabetz, Ronit Elkabetz. Kép: Jeanne Lapoirie. Szereplők: Simon Abkarian (Elisha Amsallem), Gabi Amrani (Haim), Dalia Beger (Donna Aboukassis), Shmil Ben Ari (Ya'akov Ben Harouch). Gyártó: Riva Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 115 perc.


A válás sehol sem könnyű sport, de különösen Izraelben nem az. Nőként kilépni a házasságból itt több mint merész vállalkozás, hiszen nem elég a polgári procedúrán átvergődni, a valódi törvényesítésre szigorú, három tekintélyes rabbiból álló rabbinikus bíróság előtt kerül sor. Mivel a bírák feladata, hogy mindent megtegyenek a katasztrófa elkerülése érdekében, előbb megpróbálják összebékíteni a feleket, majd kizárólag nyomós indokkal, mindkét fél beleegyezésével adják áldásukat a döntésre. Amikor a férj végül rituálisan asszonya kezébe helyezi a get-et, vagyis a válólevelet, a kötelékek hivatalosan is megszűnnek, a nő pedig ismét szabad és mások számára is elérhető lesz. Amennyiben azonban a férfi valamilyen okból megtagadja a get kiadását, következik a hosszú és fájdalmas procedúra, és elkezdődik Ronit Elkabetz és Shlomi Elkabetz filmjének tulajdonképpeni története. 


Az izraeli film fenegyerekeinek számító rendező testvérpár erősen motivált, magnetikus kamaradrámát kreált egy lappangó társadalmi probléma köré. A hivatal vigasztalan szobáiba kényszerített szereplők, a Mózes és Izrael törvénye szerint ítélkező joviális bírák, az elhidegült házaspár és a kínos helyzetben vergődő beidézett tanúk folyamatos feszültségben keringenek a megoldhatatlannak tűnő probléma körül. A kiüresedett kapcsolat, az eltűnt vagy éppen sohasem létezett szerelem itt nem lehet elég nyomós érv a vallás hagyományai szerint létrejött viszony felbontására, ehhez mindenképp valami jóval racionálisabb, sokkal kézzelfoghatóbb indokot kell találni. A film főhősét, az elkeseredett asszonyt maga Ronit Elkabetz alakítja hihetetlen átéléssel, körülötte pedig sorra tűnnek fel a régió karizmatikus kortárs színészikonjai. Jelenlétük súlyos és hiteles, így az ábrázolt helyzet annak ellenére érdekes marad, hogy a zátonyra futott frigy részleteiről a gyakorlatban nem sok derül ki.  


Mivel az izraeli film kiapadhatatlan forrása az önkritikus, vagy éppen önironikus gesztusoknak és alkotásoknak, a házasság témájához kapcsolódva is számtalan ilyen mozgókép született. Aki a Válólevél után valamilyen okból kedvet érez ahhoz, hogy jobban elmerüljön a kérdésben, ráadásul nem bánja, ha hátulról halad előre, az folytathatja például az önképzést Menahem Golan Ketubah (2008) című filmjével, amely – ezzel ellentétben – éppen a házassági szerződés intézménye körül fut le hasonló köröket.  




A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11980