KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bérhaverok

Huber Zoltán

The Wedding Ringer – amerikai, 2015. Rendezte: Jeremy Garelick. Írta: Jay Lavender. Kép: Brad Lipson. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Kevin Hart (Jimmy), Josh Gad (Doug), Affion Crockett (Reggie), Kaley Cuoco (Gretchen). Gyártó: Miramax / LStar Capital / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált 101 perc.

Ahogy a fiatalság társadalmilag elfogadott felső korhatára fokozatosan kitolódik, úgy változnak a felnőtté válás szimbolikus beavatási rítusai. Az álomgyári komédiák érzékenyen követik a trendeket, az érettségi bankettek és kerek szülinapok mellett mostanság az esküvőből faragnak életszakasz-záró erőpróbákat. A szigorú menetrendet követő eseményre készülni kell, a buktatók leküzdésével hőseink a hagyományos értékek fontosságára bukkannak és boldogan tagozódnak be a közösség üdvözítően szabályos rendjébe. A násznagy könnyfakasztó beszéde központi eleme e törzsi szertartásnak, a nagybetűs életbe a barátok támogatása nélkül nem léphet át a jelölt. Akinek pedig egyetlen igaz cimborája sincsen, az kénytelen felbérelni néhányat.

A pénzért vásárolt esküvői haver ötlete tulajdonképp a Micsoda nő! sajátos parafrázisa. Magányos vőlegényünk és a szívélyességét prostituáló profi között szerelem helyett igaz barátság szövődik, mely a megváltást jelenti számukra. A túlsúlyos fehér és a nagydumás fekete férfi a hozzájuk csapódó lúzerekkel bizarr dacszövetségre lépve végül nemet mond a WASP-menyasszony képviselte merev és felszínes életmodellre. A film így akár a hagyományos család-ideál frappáns kritikájaként is működhetne, a maró szatíra sajnos elmarad.Pedig alkotóink néha egészen ígéretes irányokba indulnak. A nonkonform felhangok mellett a küldetés-mozik és szélhámosfilmek elemei is felderengenek. Mindez azonban kevés az üdvösséghez, a jópofa mozis utalásokat leszámítva inkább kiszámítható biztonsági játékot kapunk. A sztori és a figurák elnagyoltak, a két lábon járó sztereotípiákkal nehéz hatásos poénokat puffogtatni. Maradnak hát az öncélú, buta fizikai gegek, a kötelező pofára esések. Hősünk péniszét leharapja egy kutya és a nagymama is felgyullad, a másodkategóriás futószalag-produkciók gettójából végül nem sikerül kitörni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12155