KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Titánember és a többiek

Bayer Antal

A sors fintoraként éppen akkor lép ki bátran az újságos piacra egy vadonatúj magyar képregénysorozat, amikor az előző vadonatúj magyar képregénysorozat bedobja a törülközőt, és visszatér az „alternatív”, kisebb közönséget megcélzó, de azt teljes biztonsággal elérő terjesztési módhoz.

Aki valaha is nevetségesnek tartotta, hogy Lois Lane (minden gyanakvása ellenére) sosem ismeri fel Supermant Clark Kentben (és viszont), mert az egyik szemüveget visel, a másik meg nem, talán bosszúsan legyint, hogy az új magyar szuperhőst, Titánembert Szigeti Attilától csak egy kontaktlencse különbözteti meg. Szerencsére Vadas Máté groteszkbe hajló rajzai azonnal sejteni engedik, hogy ezt az ósdi trükköt nem kell túl komolyan venni, egyszerűen hozzátartozik a szuperhősös történetek eszköztárához.

Amely eszköztárnak jó néhány kellékét felvonultatja a magyar sci-fi hagyományban bevett szokás szerint angolszásznak ható művésznéven alkotó „Caaroy Carville” (aki a képregényfesztiválon nem csinált titkot abból, hogy azonos a füzet kiadásáért felelős személlyel). Ha valami elképesztő eredetiségre vágyunk, nem itt találjuk. Igaz, ebben a műfajban erre nem is nagyon van lehetőség, de még csak valós igény sem. Az olvasó érdekes karaktert, izgalmas sztorit és jó sok akciót vár, és a Titánember ezt gyermekbetegségei dacára teljesíti, miközben a magyarosságot sem erőlteti túl.

Az EpicLine pedig tehát ezentúl rendezvényes kiadvány lesz, és az első ilyen új szám már meg is jelent, benne a Vadregény folytatásával. Amiért külön dicséret érdemel: hat fiatal alkotónak biztosított megjelenési lehetőséget egy-egy oldal erejéig, vannak köztük ígéretesek.

Titánember. Színes, irkatűzött, 24 oldal, megjelenik havonta. Kiadó: Juhász-Nagy Gábor. EpicLine 12. Színes, irkatűzött, 32 oldal. Kiadó: Tálosi András.

 

Ha Magyarországon a képregény réspiac, nem is tudom, milyen szóval lehetne kifejezni azt, amit a pár hónappal ezelőtt alakult ZSIGER.hu igyekszik betölteni. A még az alternatív kiadványokhoz képest is alacsony példányszámban és az átlagosnál vastagabb papíron megjelenő, kifejezetten dedikálásra előkészített képregények mellett nyomatokkal és extrákkal próbálkozó kiadó elsősorban internetes gerillamarketinggel igyekszik felhívni magára a figyelmet, és első magyar kiadóként standot állított a Vienna Comixon.

Az induló kínálatból feltétlenül a Jáger Attila munkásságát bemutató kiadványokat emelném ki. A fiatal képregényalkotó egyéni látásmódja eddig kevéssé keltette fel más kiadók érdeklődését, így most először jutott publikálási lehetőséghez (mármint itthon, hiszen észtországi ösztöndíja idején már megjelent egy antológiában).

Két, egyszerre megjelent kiadványa közül a Kerekesszánkó nem adja magát könnyen, mivel Jáger nem az a fajta alkotó, aki a könnyű megoldásokat keresi. A szöveg nélküli oldalak között az összefüggést a gördeszka (és a gördeszkás) teremti meg, történet gyanánt álomszerű történéseket ábrázolnak a rajzok. Csodákat, amiket a skate-es beleláthat a világba, amely mellett elrohan, félelmeket, amelyektől a törékeny deszka biztonsága óvja meg. Aprólékos rajzok, örvénylő képek, őrült szerkezetek. A Zsiger előtt képregényei rövidebbek, de külön-külön és együttesen is talán még izgalmasabbak. Kiderül, hogy Jáger Attila több stílusban is tud rajzolni, hogy nyughatatlan kísérletező, és ha ez érdekelné, tudna ő „egyszerű”, lineáris történeteket is írni. Vagy éppen körköröset. Rövidet, egyoldalasat, stripet, kötött kereteset.

Jáger Attila: Kerekesszánkó, Zsiger előtt. Fekete-fehér, irkatűzött. Kiadó: ZSIGER.hu.

 

Végül pedig a reklám helye: a Papírmozi rovat korábbi illusztrátora, Fritz Zoltán csokitábla méretű, gyönyörűen kivitelezett kiadványba gyűjtötte össze mind az 50 Filmstripet és egy hetilapban megjelent, aktuális jellegű képsorait. A 200 példányban megjelent képregény közvetlenül a szerzőtől szerezhető be: zfritz.flash@gmail.com.

Fritz’Strips. Színes, puhafedeles, 96 oldal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2/07 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12300