KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Főnök

Tüske Zsuzsanna

The Boss – amerikai, 2016. Rendezte: Ben Falcone. Írta: Melissa McCarthy és Steve Mallory. Kép: Julio Macat. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Melissa McCarthy (Michelle), Kristen Bell (Claire), Peter Dinklarge (Renault), Kristen Schaal (Sandy). Gyártó: On the Day / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 99 perc.

 

Hollywood első számú, nehézsúlyú komikája, Melissa McCarthy, legújabb filmjével, A Főnökkel, berobogott a szerzővé avanzsáló sztárok táborhelyére. Az Álomgyár udvarának aranyat tojó tyúkja nemcsak társírói szárnypróbálgatása, de aktuális karaktere révén is jogosult a belépésre: a vaskosságukban is briliáns riposztjairól, szikrázó improvizációiról ismert Frappírkirálynő ugyanis a gigantikus vagyontermelés felkent papnőjeként tűnik fel a vásznon.

A McCarthy-féle kitaszított figura az árvaházban felcseperedő, különféle nevelőszülők által visszapattintott, megalomán üzletasszonnyá fejlődő Michelle személyében tér vissza, aki csúfos bukása után egykori asszisztensnője és kislánya otthonában sátrat verve kezdi újraépíteni karrierjét. A kőkemény túlélő Claire-rel társulva és egy csapat különc iskoláslányból hadsereget toborozva, percek alatt sikeres brownie birodalmat épít, azonban az ellenséges cserkészalakulat besavanyodott vezetőnőjén és saját ősriválisán, a kicsi, de annál bosszúszomjasabb Renault-n túl, saját ridegségével is meg kell küzdenie ahhoz, hogy elnyerje valódi jutalmát, az igazi családot.

McCarthy ezúttal is bűnös és vulgáris örömök közvetítője: a lépcsőházi emberek vágyait beteljesítő verbál-terminátorként tör előre (olykor egész testét is bevetve), azonban a jól irányzott beszólások és az úthengerként átrobogó monológok a megszokottnál némileg fáradtabb tempóban érkeznek. A társíró-rendező színész (McCarthy férje), Ben Falcone, a Tammy után másodszorra irányítja szabadszájú hatalmas Afroditéjét – ám hála a hanyagul összefércelt forgatókönyvnek és a kínos momentumoknak, a legújabb közös alkotás is csak alibiként szolgál egy jó hangulatú családi bulihoz. Ezzel együtt a zseniális komika, akárcsak a pokróc főhősnő, bőven megérdemli a következő esélyt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12714