KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szex receptre

Árva Márton

Kiki, el amor se hace – spanyol, 2016. Rendezte: Paco Leon. Írta: Fernando Perez és Paco Leon. Kép: Kiko de la Rica. Szereplők: Natalia de Molina (Natalia), Alex Garcia (Alex), Silvia Rey (Cajera), Paco Leon (Paco), Ana Katz (Ana). Gyártó: Vertigo Films / Telecinco Cinema / Mediaset Espana. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 102 perc.

 

Az alig másfél éve bemutatott ausztrál Szexterápia egymás mellé kanyarintott pár-történetei különc szexuális vágyak felfedezésének ürügyén kínálták a szerelmi, illetve házastársi kapcsolatok akadályait több-kevesebb sikerrel leküzdő őszinteség és empátia – nem túl velős, de legalább jószándékú – tanmeséit. Az öntudatosan közhelyes (a csetlő-botló lánykérés) vagy ironikusan valószerűtlen fordulatokat (a film végi tömegbaleset) és olykor fajsúlyos kérdésfeltevéseket (a feleségét elaltató szeretethiányos férfi esete) kamara-helyzetekbe sűrítő munka idén spanyol közegben született újjá a Szex receptre képében, amivel mindenek előtt a remake-ek ellenzői nyerték meg maguknak a soron következő kiábrándító példát.

A családi körben barkácsolt morbid válság-vígjátékait (az anyja és a nővére főszereplésével készült Carmina-filmeket) maga mögött hagyva a fősodor felé kacsintgató Paco León ugyanis épp a másik megértésére törekvés rokonszenves gesztusát cserélte le az Eszeveszett mesékre hajazó (lásd a főcímet), néhol hisztérikusan harsány túlzásaival és megbélyegző nézőpontjával. Mert míg a Josh Lawson verziójában feltűnt szerepjátszók és félelemtől felizgulók útjai egy párterápiás váróteremben keresztezték egymást, León filmje ellentmondást nem tűrve helyezi növény- és könnyimádója véletlen találkozását a kórházi folyosóra, beilleszkedési lehetőségek helyett részletes diagnózis után kutatva. Így a dramaturgiai bizonytalanságok (az eljegyzési szál megkavarodó motivációi) és a puszta extravaganciát szolgáló pluszjellemzők (a szextelefont közvetítő jelnyelvi tolmács a selyemtől gerjed be, iguánával sokkolja randipartnereit és tejérzékeny) is elhanyagolható gondoknak tűnnek az öncélúan provokatív attrakciókhoz (maszturbálás a gyászmisén) és a kirekesztő ábrázolásmódhoz (leszbikus érdeklődés, mint parafília) képest.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12852