KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szellemirtók

Zsubori Anna

Ghostbusters – amerikai, 2016. Rendezte: Paul Feig. Írta: Katie Dippold és Paul Feig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Melissa McCarthy (Abby), Kristen Wiig (Erin), Leslie Jones (Patty), Kate McKinnon (Jillian), Chris Hemsworth (Kevin). Gyártó: Columbia Pictures / Feigco Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.

 

Bár kalandműfajaiban Hollywood az erős női karaktereket még mindig mellékszerepekbe száműzve tünteti fel az emberfeletti képességekkel megáldott férfihősök mellett (Wonder Woman Batman Superman ellenben, vagy Jane a Tarzan legendájában), a tény, hogy egyre több nő jelenik meg korábban kizárólag férfiak számára fenntartott főhős-szerepekben (Star Wars: Az ébredő Erő), valamint hogy gonosz antagonistából pozitív karakterré lépnek elő (Demóna) azt bizonyítja: a gyöngyvászon Csipkerózsikája ébredezni látszik az álomgyár által rábocsátott hímsoviniszta lidércnyomásból.

Paul Feig pályafutása során eddig is következetesen nőkre osztotta a férfiak számára fenntartott szerepeket: a Koszorúslányok csattanós csajválasz a Másnaposok-ra, a Női szervek rendhagyó buddy movie-ja a macsó spanokat spinékre cseréli, A kém pedig az erősebb nemet talán a legszexistább módon reprezentáló szuperkém helyett egy önbizalom-hiányos szinglit avat hőssé. Miközben modernkori Évái vicces amazonokként magasztosulnak fel, a teremtés koronái egyre brutálisabb kritikai mélyütéseket kapnak: a 2016-os Szellemirtókban ez a törekvés csak tovább erősödik. Az egyértelmű rendezői hitvallás nem csak a hősök nemcseréjében jelenik meg, Feig krédója ennél jóval szellemesebb ötletekben bővelkedik, kezdve az évszázadokon át elzárva tartott női kísértettel, folytatva a hagyományosan hímtagot szimbolizáló fegyvereket nyalogatva és „Olyan férfi vagyok, mint a fene” kiáltással harcba induló hősnőkkel, egészen az (egyébként szuperhős-szerepkörben ismertté vált) férfisztár karakterével bezárólag, aki a „buta szőke” kliséjének maradéktalan megtestesítője lesz. Paul Feig a feminista Szellemirtók megalkotásával a blockbusterek nagypályáján is bebizonyította, hogy joggal tekinthető a modernkori álomgyár hercegének, aki a szúrós sztereotípiaerdőn átverekedve igazságot szolgáltat szíve hölgyeinek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12859