KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hogyan legyél latin szerető

Kovács Kata

(How to Be a Latin Lover) – amerikai, 2017. Rendezte: Ken Marino . Írta: Jon Zack . Kép: John Bailey. Zene: Craig Wedren. Szereplők: Eugenio Derbez (Maximo), Kristen Bell (Cindy), Salma Hayek (Sara), Raquel Welch (Celeste). Gyártó: 3Pas Studios. Forgalmazó: BBMedia. Szinkronizált. 116 perc.

 

Adam Sandler-vígjáték Adam Sandler (és Rob Schneider) nélkül. A Hogyan legyél latin szerető elsősorban a mexikói származású (hazájában szupersztárnak számító) színész-producer Eugenio Derbez jutalomjátéka, aki sokszínű filmkészítői karrierje legnagyobb sikerében éppen az apaszerepbe váratlanul belekényszerülő macsó kálváriáját énekelte meg, az éretlen férfi és a bölcs gyerek kettősén keresztül (No se aceptant devoluciones – író-rendező-producer-főszereplő). Itt azonban szó sincs a mit sem sejtő apa küszöbére letett mózeskosárról, csupán annyi történik, hogy a kiöregedett selyemfiút vénséges vén felesége lecseréli egy fiatalabbra, így aztán Maximo kénytelen egyedülálló húgához és annak kisfiához bekéredzkedni. A szívet melengetően kispolgári új életben persze hiányzik neki a luxus és a semmittevés, ezért megpróbál egy másik milliomost elcsábítani, szabadidejében pedig kisiskolás unokaöccsének lesz apja helyett apja, miközben – javarészt önző érdekből – arra okítja, hogyan legyen gigolo.

Maximo pótapává és érett(ebb), családszerető férfivá érése az a tematika, amely a hazánkban egyébként teljesen ismeretlen színész, Derbez filmográfiájának szerves részéve teszi a Hogyan legyél latin szeretőt. Néhány szórakoztató geget és Salma Hayeket (Maximo húga) leszámítva azonban a film tökéletesen blőd és bugyuta, különösen a Rob Lowe-ra és Kristen Bellre bízott mellékszálak. Nem mentik a helyzetet igazán még a pergőbbre sikerült, spanyol nyelvű jelenetek sem, hiába minden erőfeszítés, hogy egy jó kis tányérdobálós, forróvérű latin komédia kerekedjen belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13254