KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vakrandim az élettel

Barkóczi Janka

Mein Blind Date mit dem Leben – német, 2017. Rendezte: Marc Rothemund. Írta: Ruth Toma, Oliver Ziegenbalg és Saliya Kahawatte. Kép: Bernhard Jasper. Zene: Michael Geldreich és Jean-Christoph Ritter. Szereplők: Kostja Ullmann (Saliya), Anna Maria Mühe (Laura), Nialm Farooq (Sheela), Jacob Matschenz (Max). Gyártó: Ziegler Cinema / Seven Pictures. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.

Az érettségi előtt álló Saliya legnagyobb vágya, hogy a hotelbizniszben dolgozhasson. A német-szingaléz vegyesházasságból született fiú odáig van a nagy szállodák multikulti hangulatáért, az ott dolgozók profizmusáért és egyáltalán mindenért, amit a vendéglátás jelent. Úgy tűnik, semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy szép karriertervét megvalósítsa, még az sem, hogy egyik pillanatról a másikra elveszti látásának 95%-át.

Marc Rothemund rendező, aki munkáival eddig a Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel és a Hangyák a gatyában közötti ijesztően széles skálán mozgott, most a cirógatva nevelő, már-már idegesítően túlkompenzáló komédiák sikerreceptjéhez nyúl. Az igaz történeten alapuló film Saliya megszállott küzdelmének krónikája, aki úgy lesz ép társainál is jobb szobafiú, konyhai kisegítő és barista egy személyben, hogy esetlenségével és makacsságával mindenkiben csak empátiát és szeretetet ébreszt. Ha nem tudja eldönteni, hogy mikor tiszta az általa eltörölgetett borospohár, megtanulja a csengés alapján megítélni azt, ha nem képes a konyhai eszközök megfelelő használatára, vakon gyakorolja a megfelelő mozdulatokat, egy jóbarát pedig szerencsére mindig készen áll, hogy a látatlanul kevert tankoktéljait nagyvonalúan elfogyassza. A vígjátékban jobb és kevésbé eredeti helyzetek sorjáznak lazán, nagyjából egy középnívós bohózat színvonalán, igazi tétje azonban nincs a dolognak. Bár kezdetben elhangzik néhány óvó-kétkedő félmondat, hamar kiderül, hogy Saliya szerencsére a világok legjobbikában él, ahol nyoma sincs esélyegyenlőtlenségnek és megkülönböztetésnek, és a nehézségek csak úgy balesetszerűen adódnak. A film minden percéből hiányzik a pimaszság és mélység, de még ennek az óvatos, seholsincs univerzumnak a nézésével is inkább kiegyezünk, mint azzal, ami a valóságban van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13455