KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Doktor Knock

Kovács Kata

Knock – francia, 2017. Rendezte: Lorraine Lévy. Írta: Jules Romains darabjából Lorraine Lévy. Kép: Emmanuel Soyer. Zene: Cyrille Aufort. Szereplők: Omar Sy (Knock), Ana Girardot (Adèle), Pascal Elbé (Lansky), Audrey Dana (Mousquet-né), Andrea Ferreol (Rémy-né). Gyártó: Curiosa Films / Moana Films / Mars Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 113 perc.

 

Jules Romains 1923-as szatírája immár negyedik mozgóképes adaptációját éri meg a 20-as évek óta (köztük két Louis Jouvet-verzióval), és a felvetett örökzöld témák alapján ez érthető is – ugyanakkor az idei filmben olyan kevés a kurázsi, hogy szinte érthetetlen, mi vette rá az alkotókat a feldolgozásra. Doktor Knock egyfajta fordított Doktor House, egy alapvetően jó szándéktól vezérelt, de felettébb pénzéhes szélhámos orvos, aki sikeres első akcióján felbuzdulva pár év elteltével egy francia kisváros háziorvosa lesz, és néhány eszes marketing-praktikával hamar meggyőzi a jóhiszemű lakókat, hogy mindegyikükön akad némi gyógyítani való. A mellékszereplők tablója bőven prezentálja a kapcsolódó toposzokat, a hipochondriától kezdve az orvoslás áruba bocsáthatóságán keresztül a doktori pályához kapcsolódó dilemmákig, úgy mint a tudományosság és az emberi törődés helyes aránya.

Az ötvenes évek vintage-romantikáján és egy kiváló címszereplőn túl sajnálatos módon Lorraine Lévy író-rendező (Barátaim, szerelmeim) filmje szinte semmit nem mutat fel, amitől élvezhető lenne, elsősorban épp a kifejezetten lapos vígjátéki elemek miatt fullad unalomba. A kiváló társadalmi szatíra-alapanyagból Lévy egyszerű helyzeteken és nem túl furfangosan ábrázolt karaktereken alapuló mainstream vígjátékot készít, könnyfacsaró befejezéssel és pofonegyszerű tanulsággal. A franciák mostani szupersztárja, egyedül Omar Sy remekel Knock szerepében, folytatva a pályáján sikert hozó, hányatott sorsú, ám magát minden helyzetből ügyesen kiverekedő, eszes és érzelmes figurák megformálását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13556