KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mrs. Hyde

Kovács Kata

Madame Hyde – francia, 2017. Rendezte és írta: Serge Bozon. Kép: Céline Bozon. Zene: Benjamin Esdraffo. Szereplők: Isabelle Huppert (Marie), Romain Duris (Iskolaigazgató), José Garcia (Pierre), Adda Senani (Malik). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

Serge Bozon rendező és Isabelle Huppert a 2013-as Tip Top után ismét egy furcsa hangulatú, közös vígjátékot hozott tető alá, mely a legkevésbé sem aknázza ki a színésznő zsenialitását, bár az egyébként meglehetősen gyenge film legnagyobb fegyverténye még így is a színésznő játéka. A Robert Louis Stevenson regényét (Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete) inkább csak referenciapontként használó, semmint adaptáló történetben Huppert egy rossz hírű párizsi szakközépiskola enervált és tehetségtelen fizikatanárát alakítja, aki egy villámcsapás hatására különös (át)változásokon megy át. A narratíva elsősorban a tanárfilm jellem- és karrierfejlődési sémáját követi, de ahogy Madame Géquil egyre kompetensebb oktatóvá és magabiztosabb személyiséggé válik, és szárnyai alá veszi a lázadó tanítványt, Malikot, úgy válik a címben jelzett misztikus alteregó is egyre ádázabbá. Bár a film csak lazán utal a 19. századi eredetire és megjelennek a Jekyll és Hyde-történetek elemei, a rendező elsősorban a francia oktatásról kíván szólni, rendhagyó iskolafilmet készít. Az abszurd és eklektikus farce bizarr stílusa – a geometrikus elemekkel telepakolt vizuális világgal és a „problémás osztály” szociokulturális látképével – semlegesíti az alaptörténetben lévő horrort. A bizonytalan, mentálisan is instabil, mindig önmaga árnyékában létező tanárnő karaktere az egyetlen, amely összefogja a műfaj- és stílusbeli kavalkádot, ám átváltozásai nem engednek teret valódi nagy ívű színészi átalakulásoknak, inkább csak szürreális epizódok. Így aztán a kemény, individualista és intellektuális hősnőkből jeleskedő Huppert kissé semmitmondó alakítása sem tudja megmenteni a Mrs. Hyde-ot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13596