KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kszi, Simon

Kránicz Bence

Love, Simon – amerikai, 2018. Rendezte: Greg Berlanti. Írta: Becky Albertalli regényéből Isaac Aptaker és Elizabeth Berger. Kép: John Guleserian. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Nick Robinson (Simon), Josh Duhamel (Jack), Katherine Langford (Leah), Logan Miller (Martin), Jennifer Garner (Emily). Gyártó: New Leaf / Fox 2000 / Twisted Media. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 112 perc.

 

A nehezen értelmezhető magyar címben bizonyára a „köszi” szócska álfiatalos kamuszlengjét olvashatjuk, pedig Simon, a nagykamasz főhős élethelyzetében nincs sok köszönet: egy ideje már tudja magáról, hogy meleg, de nem mer színt vallani, amikor pedig névtelenül levelezni kezd egy másik meleg fiúval, az e-mailjeibe beleolvasó osztálytársa zsarolni kezdi őt. A gimis konfliktusokkal körülbástyázott identitásdráma lényege éppen az, hogy a központi coming-out történet nem bonyolult szerkezetű művészfilmben (Métely) vagy európai érzékenységű midcultban (Szólíts a neveden) bontakozik ki, hanem a fősodorbeli iskolai tinifilmek műfajában tartva, folyosói szekrénysorok és pirospoharas házibulik díszletei között.

Az „első mainstream meleg tinifilmként” reklámott Kszi, Simon azért tekinthető sikeres vállalkozásnak, mert a címszereplő homoszexualitását leszámítva tökéletesen átlagos darabja műfajának: alkotói pont annyi ironikus kikacsintást és popkulturális utalást engednek meg maguknak, amennyi John Hughes óta kötelező, a főhős baráti társasága megfelelően sokszínű abban az évben, amikor a Fekete Párduc minden idők bevételi rekordjait dönti meg Amerikában, a titokzatos levelezőpartner utáni nyomozás pedig azt a plusz krimiszálat csempészi a történetbe, amely nélkül egy egyszerű gimnáziumi tinifilmet már ingerszegénynek találnánk. A rendezői pályáját a Barátságpróba queer kisvárosi tablójával kezdő, majd a DC szuperhősös tévésorozatait felügyelő Greg Berlanti ideális választás Becky Albertalli 2015-ben megjelent regényének feldolgozására: a téma iránti személyes elkötelezettsége süt a vászonról, stílusa viszont középutasan láthatatlan. Nincs itt semmi látnivaló, ez csak egy átlagos tinifilm meleg főhőssel – mindaddig, amíg az ilyesmi mégsem átlagos, a Kszi, Simon nemcsak rokonszenves, de valamelyest fontos is tud maradni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13680