KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felelsz vagy mersz

Roboz Gábor

Truth or Dare – amerikai, 2018. Rendezte: Jeff Wadlow. Írta: Michael Reisz, Jillian Jacobs, Chris Roach és Jeff Wadlow. Kép: Jacques Jouffret. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Tyler Posey (Lucas), Lucy Hale (Olivia), Sophia Taylor Ali (Penelope). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.

 

Üzleti vállalkozásként a Blumhouse Productions vitán felül a 2010-es évek egyik legnagyobb sikersztorija, bemutatóik láttán legfeljebb a maradandó élményeket kereső nézők fanyaloghatnak: a „kis ráfordításból nagy bevételt” modellre alapozó cég éves terméséből általában alig egy-kettőt szokás esztétikailag is izgalmasnak tartani. Harmadik idei horrorjukban egy amerikai fiatalokból álló társaság egyik lánytagja mexikói kiruccanásuk alkalmával összeismerkedik egy megnyerő idegennel, aki ráveszi őket egy kör felelsz-vagy-merszre. Hazatérésük után azonban kiderül, hogy ártatlan szórakozás helyett vérre menő játékba keveredtek: valamilyen természetfeletti erő hatására minden soron következő kénytelen teljesíteni aktuális feladatát, különben.

A Felelsz vagy merszt csakis akkor tudjuk élvezni, ha szinte semmit sem kérünk rajta számon: kezdettől fogva evidens, hogy a film másban nem érdekelt azon túl, hogy lehetőleg kreatív/sokkoló/drámai módon váljon meg legfeljebb két jellemvonással bíró karaktereitől. Ugyan a logikájában a Végső állomás-franchise-t idéző filmet krimiszál is erősíti – a rohamosan fogyatkozó szereplők igyekeznek felkutatni kálváriájuk eredetét –, nehéz elképzelni, hogy bárki is revelatív élményt remélhet a megoldástól. Meglátni egy világszerte ismert játékban a horrorpotenciált nyilván briliáns produceri húzás volt (lásd Ouija), egyúttal a munka lényegi része is, ezután csak egy alibifilmet kellett összeeszkábálni: a produkció alig két hónap alatt meghúszszorozta minimális költségvetését, high-conceptjén túl kizárólag erre lehet majd emlékezni belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13740