KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

McQueen

Alföldi Nóra

McQueen – brit, 2018. Rendezte: Ian Bonhote. Írta: Peter Ettedgui. Kép: Will Pugh. Zene: Michael Nyman. Szereplők: Alexander McQueen, Joyce McQueen, Kate Moss, Bernard Arnault, Jodie Kidd. Gyártó: Misfits Entertainment / Salon Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

 

A művészemberekről szóló dokumentumfilmek kiemelkedő figyelemnek örvendenek, hiszen élményteli tárlatvezetést ígérnek a kulisszák mögött, titkokba avatják be a nézőt, aki így elcsíphet egy kis morzsácskát a tehetség misztikumából, bepillanthat egy zárt, rejtelmes ám csillogó világba, átérezheti hogy az alkotó zseni is csak egy esendő ember. Az Ian Bonhote és Peter Ettedgui alkotópárosnak azonban nincs szüksége hókuszpókuszra vagy leleplező narratívára ahhoz, felkavaró doksit készítsenek, hiszen vizsgálatuk tárgya, Alexander McQueen tálentuma tulajdonképpen a vágóasztalon hevert, csupán össze kellett ölteni a durva részleteket.

A „divathuligán” jelzővel illetett, „enfant terrible”-ként számontartott tervező tehetsége csak úgy brillíroz a vásznon, mert kreálmányai nem ízlést vagy stílust, hanem hangulatokat és érzelmeket tükröznek, történeteket mesélnek. Ezzel együtt a divatbemutatói koncepciózus performanszok, amelynek hátterében McQueen a saját kezével tépi-varrja-férceli egyedi műveit. Mindeközben ő maga egy kedves, dundi munkásosztálybeli brit fiatal, pimaszsága szerethető és szórakoztató, életpályája drámai és szomorú, a titkokra visszaemlékező munkatársai pedig ízig-vérig művészek, akik maguk is külön dokumentumfilmet érdemelnének.

McQueen az ezredforduló pop-ikonja volt – a háztartásbeli kiskamerás homevideókkal, rengeteg tévé és online interjúval bőséges háttéranyag állt az alkotók rendelkezésére, mégsem volt egyszerű a feladatuk, mert egy nagyon intenzív és hatalmas horderejű életművet kellett összerendezniük. Bölcs döntés volt, hogy témájukat a magánéleti bulvár helyett a művész munkásságán keresztül közelítették meg, és az anyagot a divatbemutatók köré szervezték, ezzel nem csak McQueen zsenijének állítanak szép és érzelmes emléket, hanem az egész divatszakma szépségéről mesélnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13922