KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kaukázusi fogoly

Báron György

 

A cím sejtelmesen jó. A szibériai garnizonra hajaz. Titokzatos, távoli történetet ígér, félhomályos romantikát, szerelmet, kalandot, „vasúti olvasmányt”, ahogy Godard mondta lekicsinylőn.

Az erős történet eredetileg Lev Tolsztojé, ám nem csalódik, aki a címtől csábul a moziba: szolid lektűrben lesz része. Szeretik az ilyet a nézők, meg a becses szakma is: „Szergej Bodrov filmje ellenállhatatlannak bizonyult a nagy nemzetközi fesztiválokon, és meghódította a hazai közönséget is” – olvasom egy kritikus beszámolójában.

Csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy ez az „ellenállhatatlanul hódító” mozidarab, e kalandos, érzelmes lektűr a csecsenföldi irtóháborúról szól. Nem a vért, a kegyetlenkedéseket hiányolom persze belőle, az Bodrov rendező úr elővezetésében csak rontana a helyzeten, miként annakidején a Szakasz vagy a Született július 14-én sem lett kevésbé vattacukorízű a vászonra fröcskölt patakvértől. Ezen semmi nem múlik, a dolog tehetség és érzékenység dolga volna, mármint, hogy miről és hogyan lehet értelmesen szólni, vagyis a csecsenföldi véres háborúról – s hajdan a vietnámiról is – milyen formában, ha egyáltalán. Nem véletlen, hogy a komoly rendezők, Bresson, Tarkovszkij, de még a fékezhetetlen Godard is, apró dolgokkal bíbelődnek, legalábbis a sztori szintjén, a giccsőrök pedig mindjárt a legnagyobba vágnak, háború, népirtás, Auschwitz, vagy egyenesen Isten, ez is gyakori, egyik jó sztori olyan, mint a másik. Most Bodrovék divatba hozzák a foxtrott és a vietnami öldöklés után a csecsen tragédiát, a mívelt közönség máris tapsikol, élvetegen nyalja a szája szélét, lám egy orosz is tudja azt, amit Oliver Stone, ezek is emberek volnának, úgy gyilkolásznak és szeretnek a filmvásznon, mint mi a filmvásznon, a lebukó nap fényénél, a fotogén horizonton, közben folklorisztikus képek a helyi népszokásokról, ahogy a falubéliek házasodnak és temetnek, ez a dologban az unikum, a vége szépen jóra fordul, a bosszúvágyat legyőzi a megértés.

Geppiend.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1668