KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Táncos a házban

Dóka Péter

 

Fölrobbant a csirke, vagy nem? Ez volt a legsúlyosabb kérdés, amely John Malkovich rendezői debütálását követte, jelezve, hogy a filmre inkább az állatvédők kapták fel a fejüket, mint a kritikusok. Az említett csirke rémülten ugrál egy perui piactéren, mert egy maoista gerilla dinamitot kötött a lábára. Miután Malkovich igazolta, hogy a csirkének a valóságban tolla sem görbült, a filmről szépen elfeledkezett mindenki. Joggal.

Malkovich kétórás, unalmas próbálkozása Nicholas Shakespeare szerelmi szállal átszőtt politikai krimijéből készült, mely a perui Fényes Ösvény gerillaszervezetről szól. A filmet még két igyekvő, tehetséges spanyol sem bírja megmenteni: az operatőr José Luis Alcaine, aki európai hangulatú, borongós képekkel mesél, és Javier Bardem, aki visszafogottan hozza a főszerepet, és szomorú tekintettel néz, mintha a filmet gyászolná.

A Bardem játszotta rendőr egy gerillavezért üldöz, és közben belehabarodik egy tánctanárnőbe. A politikai és a szerelmi szál összeér a finisben, érzelmek és érdekek ütköznek – de nem annyira, mint az alkotók szeretnék. Túl erőtlen a szerelmi szál, és túl erős a politikai ahhoz, hogy drámai konfliktust lássunk. A filmben a főszereplőn kívül nincs markáns alak, legnevetségesebb maga a gerillavezér, aki mindössze fél percre bukkan fel a vásznon, és csak annyi derül ki róla, hogy bőrbeteg és szereti Kantot. Ha Malkovich csak a töredékét megmutatná a borzalmaknak, amelyek évek óta Peruban történnek, már akkor is sírva jönnénk ki a moziból. De nála a témaválasztásban kimerült a progresszív lendület. Képtelen feszült pillanatokat teremteni, az akciójelenetek pont akkor érnek véget, amikor már kezd a néző pulzusa gyorsulni. A humor hiánya aztán teljesen gallyra vágja a filmet – több robbanó csirke, több groteszk elem talán enyhített volna a megilletődött, sehová sem vezető komolykodáson. A színésznek jelenség Malkovich átlagos fantáziájú, közepes rendezőnek bizonyult, akiből épp elég van Hollywoodban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1758