KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszett vad

Csillag Márton

 

William Friedkin, az Az ördögűző és a Francia kapcsolat rendezője vékonyka fába vágta nagy és recés vadásztőrét, amikor elkészítette a Veszett vad című filmet, amelyben egy szentimentális erdei gyilkos és egykori kiképzője – aki mellesleg az FBI kedvenc nyomolvasója – üti, veri és szabdalja egymást. Friedkin mindig kedvelte a csavarmentes, szigorúan lineáris cselekményvezetést, ahol a főhős azért ül autóba, hogy az egyik akciójelenet helyszínéről eljusson a másikéra – miközben a KRESZ-könyv a kesztyűtartó mélyén pihen. A Veszett vad forgatókönyve hasonló felfogásban született, kiegészülve egy kis Szökevény-utánérzéssel, és feldobva a nagyvárosi természetbúvárok néhány hasznos tanácsával. Aaron Hallam (Benicio Del Toro), az amerikai hadsereg különleges egységének katonája, Koszovóban testközelből tapasztalja meg a népirtás diszkrét báját, és bár fizikai adottságai kiválóak, pszichikailag már régen felmondta a szolgálatot: a kegyetlen bevetések hatására állatvédő gyilkoló-gép lett belőle. Amikor hazatérve beveszi magát egy oregoni erdőbe, és vadásztőrével szarvasvadászokat kaszabol le, az FBI rögtön L.T. Bonhamért (Tommy Lee Jones), Hallam egykori kiképzőjéért küld, akinek szintén elege van már az erőszakból. A Veszett vad két, erőszaktól elpártolt túlélő- és gyilokgép erdőkön, mezőkön és Portland zsúfolt belvárosán átívelő hajszáját meséli el, flashbackekkel, fegyverműves gyorstanfolyammal, autósütközésekkel, és sok-sok szúrt sebbel tarkítva. Friedkin a sötét és zavaros háttértörténet és a szereplők lelkivilágának árnyalása helyett a közelharcra helyezi a hangsúlyt, és ezzel – a New York bandáihoz hasonlóan – a véres pengék és feszülő arcizmok birodalmában találja meg Amerika lényegét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2349