KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ütközéspont

Pápai Zsolt

 

A megváltástörténeteket szomjúhozó mozilátogatók száma napjainkban egyre gyarapszik, így nagy a keletje a nézők efféle igényeinek kielégítésére összeturmixolt mozgókép-meséknek. Régóta tudott, hogy a nyugati társadalmakat az önzés és a számítás férgei rágják, ezért jó látni olyan nemes lelkű figurákat a vásznon, akik képesek eltaszajtani maguktól az ördög feléjük nyújtott jobbját.

Az Ütközéspont két, a gonosz önérdek csábítására kezdetben fogékony, idővel viszont immúnisnak bizonyuló ember története. New York City csúcsforgalmában összekoccan két autó, az egyikben az ígéretes jövő előtt álló, agilis fiatal ügyvéd igyekszik karrierje legfontosabb tárgyalására, a másikban a válása után gyermekeiért harcba szálló, lobbanékony természetű középkorú férfi siet a bíróságra. A véletlen incidens döntően megváltoztatja mindkettejük életét, és az átélt kalandok a megtisztulás felé vezetik őket.

Már a Joel Schumacher Összeomlását idéző expozíció jelzi, hogy az Ütközéspont szerkezete a véletlendramaturgiára épül, és ennek működtetése igen jól megy az eddig leginkább a Sztárom a párom című komédiája révén ismert Roger Michell direktornak. Más tekintetben viszont haloványan teljesít a rendező, a film vizualitása és üzenete is közhelyszerű. Már-már irritáló nézni az önmagából kifordult világ képét, amely a kurrens plánozási divatoknak megfelelően kézikamerával vett villanásnyi vágóképek segítségével jelenik meg a vásznon, ennél is zavaróbb azonban, hogy Michell oly vehemenciával sulykolja falvédőbölcsességeit a néző fejébe, hogy az még hollywoodi produkciókban is párját ritkítja. Nem túlságosan rétegzett gondolat, miszerint a megváltás felé vezető egyetlen út az őszinte szembenézés önmagunkkal, továbbá az sem újszerű meglátás, hogy az ügyvédek az emberi faj mutánsai; ez utóbbit már Swift is megírta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2790