KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Showgirls

Barotányi Zoltán

Hiába a nővérek intő példája: elindul végül a legkisebb lány is, hogy szerencsét próbáljon. Brutális apja mindhiába verte agyon hites édesanyját – a lány az árvák vacsorája helyett inkább a hamis csillogást választja, s a távolba szakadt hazánkfia (Mr. Eszterhas) vágta ösvényen osonva meg sem áll Lasz Vegaszig, mely helység, mint az a balvégzetű Elvisz Preszlitől tudható, a szerencse, a dzsekkpot, és a könnyű sikerek fővárosa.

     Némiképpen kudarcos érkezést követően hamarost állást kap egy helybéli sztriptízbárban, ahol túl kell élnie jónéhány – egy tüchtig táncbafojtott fejlődéstörténet hősnője számára kötelezően előírt – talajgyakorlatot. Mind közül a leginkább embertpróbáló a generációs hérosz, Kylie McLachlan alakította lelketlen impresszárió orgazmusának előcsalogatása, melynek eredőjeként (persze ez csupán afféle mechanikus oksági magyarázat) a lány bekerül a Nagy Revü tánckarába. Ez már nem afféle bugyilehúzogatós lájfsó: a Sztravinszkijon iskolázott hoppmesterek a Tűzmadár sajátságosan félreszublimált változatával szórakoztatják a nagyérdeműt. A tiszta szellemű hajadon elsőre megdöbben az itt található fertő mélységén és milyenségén, ám csakhamar rabul ejti őt is a rothadás fűszeres illata.

Filmünk radikálisan szakít a tisztaszívű lány versus mocskos környezet sztereotípiájával. A morális tisztaság Eszterhas úr saját házi mitológiájában pusztán tünékeny elvonási periódus, melynek végén úgyis visszaesik a szenvedélyek rabja. Nos, hősnőnk maga is bűnbe csábul – bár a nagy zuhanás nem rá, hanem a kar sztárjára vár, aki ambivalens vonzalmait ezentúl kénytelen a fekvőgipsz mögé rejteni.

Eszterhas a „bűnös város” mítoszának eme különösen penetráns változatát alighanem még a népi irodalom emlein cseperedett apai generációnak köszönheti – habár a megvalósítás szempontjából ez úgyszólván mellékes. Az élveteg nézőt amúgy is lenyűgözik majd a hoch érzéki táncszámok, a remekül összeválogatott zenék (szaundtrekket megvenni!), s közben elandalodva ábrándozhat azon, milyen kéjes látvány is lesz majd a szodomai pezsgőfürdőbe zúduló kéneső.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=294