KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi krónika

Reményi József Tamás

Helyőrség Wilnó mellett, 1939-ben. Az utolsó néhány hónap: lengyelek, oroszok, litvánok, németek, zsidók egybetorlódott világának maradék békéje, nyelvek és vallások mindig feszült és mindig ideiglenes, de éppen így megszokott közös életformája, búcsúzóban. Tadeusz Konwicki (magyarul is megjelent) regénye, a Szerelmi krónika játszódik itt, az író gyermekkorának színhelyén. A történet középpontjában ugyan egy kétszeresen reménytelen diákszerelem áll – szegény fiú és gazdag lány találkozása a háború előestéjén –, ám Konwicki művét nem a nosztalgia s nem a melodráma hatja át. A széthullás előtti utolsó s egy fiatal emberpár felnőttségének első pillanatában az író e pillanat utáni évtizedek tapasztalatain, kiábrándultságán keresztülszűrve tárgyilagosan, józan keserűséggel ábrázolja. A regényben megszólaló Narrátor a szkeptikus Teremtő modorában néz vissza az 1939-es tavaszra, s amikor Andrzej Wajda ezt a – dramaturgiailag oly nehezen beépíthető – hangot át akarta menteni filmjébe, keresetlen és bölcs megoldást választott: maga Konwicki jelenik meg időnként a színen, magától értetődő természetességgel, s vált néhány szót egykori énjével, elfogulatlanul, ismerősen és idegenként.

Wajda műve regény és adaptáció ritka egysége. Konwicki mintha eleve A wilkói kisasszonyok rendezője számára írta volna ezt a számvetést a történelem elsodorta ifjúságról, melynek imádság és fegyver szabta meg határait. Wajda szonáta-szerűen tér vissza újra és újra e két főmotívumhoz: a Máriához fohászkodó anya, a vonaton föltűnő érsek, a pap előtt térdet hajtó járókelők, a hitoktatáson üldögélő zsidó gyerekek, egy lelkész-család, illetve a szüntelen hadgyakorlatok, a padlászugban ki tudja, mióta rejtegetett pisztoly, a főhősnő apjának, a sóspuskával lövöldöző katonatisztnek a képsorai szinte felőrlik a wilnói Rómeó és Júlia idilljét.

A krónikát záró, gyermekien szertartásos öngyilkosság, ostyába (!) bugyolált porokkal, Witek és Alina ösztönös, naiv választása a világgal szemben – sikertelen. Föl kell ébredniük, s végigélni a pusztulást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4866