KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretlek, szeress!

Harmat György

 

Dušan Hanák filmje 1980-ban készült, és került mozivászon helyett a polcra. Mivel politikai pikantéria szemernyi sincs benne, nem igazán tudható, mi volt a „dobozolás” oka.

Hacsak az nem, hogy a szlovák rendező (Csendes öröm című alkotását – Koltai Róberttel, Pásztor Erzsivel, Bencze Ferenccel a szereplők között – idén láthattuk a tévében) következetesen ragaszkodott a cseh új hullám szellemének megidézéséhez. Ugyanaz a világ tárul elénk még lepusztultabb, még kisszerűbb változatban. Ismerősek a motívumok. A legfontosabb helyszín – mint már annyiszor – a vasút. És nem maradhat el a fuvós hangszer sem. A kocsikísérő főhős, Pista, tubázik, igaz, a rezesbandát csak hozzáhazudja. Még nem volt dolga nővel, így élete éppúgy a szex, a szerelem körül forog, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok kamaszáé. A házsártos Milada Ježková asszony, az egykori esztergályos, Forman felfedezettje (a Tűz van, babám! tombolaőrének felesége) pedig megszelídült. Pista agyérelmeszesedéses mamájaként – csak ritkán pöröl: ki-kihagy az emlékezete.

A filmnek jóformán nincs cselekménye. Vannak viszont remek figurái: csúnyák, többé-kevésbé ütődöttek, de kedvesek: isznak és álmodoznak. (Minden színész kiváló, csak ismertségük okán említem éppen Iva Janžurovát és Csákányi Esztert.) És van filozófiája: a kisember (érthetjük szó szerint is, hiszen Pista igencsak apróra nőtt) dacos élniakarása a világ ellenében. Az élet csak a halállal véget érő nyomorúság, de gyakran mulatságos, és élni kell! Hanák filmjén rengeteget lehet nevetni: a reménytelen sorsokon és a lerohadt mai szlovák környezeten (minden teljességgel pontos és hiteles!) humorból előcsiholt poézis világít át, e kényszerűen halvány, mégis élesen láttató fényben két magányos ember talán egymásra találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5522