KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Széplány ajándékba

Gáti Péter

Michel Lang átlagos színvonalú, ugyanakkor biztos szakmai rutinról árulkodó filmkomédiája óhatatlanul alkalmat teremt a filmes humor hazai kínálatával történő összehasonlításra. Ez a francia–olasz vígjáték sem témaválasztásában, sem eszközeiben nem eredetibb, jobb a hasonló kvalitású magyar alkotásoknál, összhatásában, a poénok „célba érését” tekintve mégis felülmúlja az itthoni választékot. Csupán látszólagos ez az ellentmondás, ha ennek a koprodukciós munkának gondosan kidolgozott, a vígjátéki elemeket és műfaji határokat precízen alkalmazó, illetve tiszteletben tartó forgatókönyvét és dramaturgiáját emlékezetünkbe idézzük.

A Széplány ajándékba kétségtelenül banális cselekményre épül. A nyugdíjba vonuló szürke banki könyvelő munkatársaitól nem vázát vagy levélnehezéket kap ajándékba, hanem – rövid időre, izgató meglepetésül – egy finom és határtalanul vonzó konzumnő néhány napját, „teljes ellátással”. A számszaki ellenőrző körútból így lesz megismételhetetlenül csodás velencei utazás, amolyan gáláns végkielégítés, a félreértésekből, véletlen találkozásokból és fejvesztett menekülésekből pedig a műfaj receptjei szerinti komédia. Számos jó közepes és majdnem alpári ötletből áll a film, s mindezek közös, bár néha labilisnak tetsző tartópillére az erotika. E kommersz vígjáték – hazai példáktól eltérően – csupán annyira vállalkozik, amennyit teljesíteni képes. Jórészt helyzetkomikumra épülő szituációiban egyetlen ötletet sem hagy kiaknázatlanul; igaz, váratlan megoldásokkal sem ejti kábulatba nézőjét.

Kétségtelen, hogy a menetrendszerű poéngyártásnak vannak üresjáratai, a néhol helyzetgyakorlatokká egyszerűsödő színészi játék sem kelt illúziókat. Az egész film mégsem okoz csalódást nézőinek. Daniel Gaudry operatőrnek csupán látványos felvételeket kellett készítenie, a háttérben Velencével. A feleség epizódszerepében fáradt, de még mindig vonzó nőként feltűnik Claudia Cardinale, s a többi szereplővel együtt otthonosan mozog a vígjátéki skatulyában. Egy folytatásos kommersz filmvígjátéktípus tetszés szerinti epizódja pereg a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6254