KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

„Társkeresés N 1463”

Öregek, koszosak

Ardai Zoltán

 

Kellenek tévéjátékok. Még akkor is, ha épp a „televíziós termelés” diktálta tempó nem vállalkozásokra ösztönzi a tévéjátékok szerzőit. Van persze bőven ellenhatás: jó tradíciók, a tévén belüli és kívüli visszhang, s maga a szerzők ambíciója. De lám: Mihályfi Imre Társkeresése mégis csupán egy kézenfekvő téma kézenfekvő feldolgozása; szakmailag gondos, művészileg a komolyabb gondokat eleve elkerülő munka. Egyébként: olajozott csapatmunka. A rendezés nem áraszt se kéziratpapír-, se díszletszagot. A benne megjelenített történések közepes (nem silány!) élvezhetősége, érdekessége nagyrészt a forgatókönyv érdeme és „érdeme”. A megint csak „Kolumbusz tojása”-alapon kiválasztott főszereplők nincsenek formán kívül, de a többiek sem, sőt játékukat öröm nézni, bár nem nagyon heves öröm, mert többnyire olyan színészi feladatot kaptak, amilyet már sokadszor oldanak meg a szemünk láttára. De Páger Antal az érző szívű, öreg kópé szerepében és Dajka Margit a magányos, bájos-gyengéden agresszív idős hölgy szerepében nem mutatnak rossz értelemben vett rutint. Lecsapnak panelszerű szerepükre, a leírt szövegre, amit (vagy hasonlót) már a verebek is betéve tudnak, és az az övék lesz: élővé teszik, átszellemítik. Akárcsak Czinkóczi Zsuzsa, aki most már felső tagozatost játszhat; ő megérzékíti számunkra azt az „egyszerű”, rendes, de nem jámbor és nem buta lányt, aki ábránd-ölő körülményei közt is a leglényegesebb emberi értékeket szem előtt tartva törődik szerencsétlen nagyapjával. Nehéz helytállnia: az álmodozó, vén szemetesember, akivel egy pincelakásban él kettesben, gyakran ad okot a veszekedésre. (Elissza a pénzt, megeszi az ő ebédjét, amit meg ő kínál neki, abba – tettetett betegsége címén – beleköp, stb.) Ezenkívül iskolai ügyei is nyomasztják a lányt. Barátnői nincsenek. S mert elvált anyja börtönben ül (tanúi vagyunk egy látogatásnak, ez kitűnő jelenet), a hivatalos emberek a nyakára járnak nagyapjának, el akarják választani őket egymástól, a lány neveltetése érdekében. A férfi névházasságot tervez, hogy ne vihessék intézetbe unokáját, akire szüksége van. Most jelenik meg a képernyőn Dajka, s ekkor már tudjuk a továbbiakat. Hogy a nagyapa épp őtőle fog váltig ódzkodni, még jobban, mint az apróhirdetéses hölgyektől. De hiába, mert lezajlik majd egy bizonyos folyamat (amit bár az x-edik variációban látunk, mégis szórakozva fogunk végignézni), s a nagyapa, mikor épp diadalmaskodik a sír-előtti szerelem, meghal. Olyannyira járt út ez, hogy nem is érződik zavaró vázlatosság a szcénák során, hisz már seregnyi rég kiesztergált részlet áll rendelkezésre. Úgyhogy nem kínos végignézni ezt a filmet. Ami kicsit kínos, az ki is lóg belőle, le lehetett volna nyirbálni: például a poéndobáló szóváltásokat, amikor Páger és Csákányi nyilvánvalóan rólunk, a nézőkről tudva beszélgetnek.

Az utolsó jelenetben az öregasszony és a lány együtt hordják a szemeteskukákat, folytatják a nagyapa munkáját. Összeolvad az eddig lazábban összefonódó két főtéma: az „öregek magánya és szerelme”-téma s az „egy tipikus lánysors”-téma. Ezt képbevágások előzik meg arról, hogyan zajlik a mondénabb élet a körúton. Azt sugallva: „efelől akár benőheti őket a fű”, tudniillik azokat, akiket most megszerettünk. Hát igen. Ráadásul az ő valóságbeli megfelelőjük élete olykor – egy olasz film címével szólva – még csúfabb, koszosabb, gonoszabb...

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6931