KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok

Hegedűs Tibor

 

A Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok rendezője – szinte zseniálisnak mondható ötlettel – ellen-Kojak filmet készített; Kojakot és környezetét a manipulált miliőből a reális világba helyezte át. Ahol a bűntényeknél rendszerint az az elsődleges jelszó: keresd a négert! És ha ráakadnak egyre, aki kicsit is gyanúsítható, megáll a nyomozás, mert megvan az elítélhető vádlott, akinek „beismerő vallomását” jól ismert módszerekkel csikarják ki. Joseph Sargent filmjének is egy 1966-ban megtörtént, és nagy port felkavart eset, illetve az esetről írt dokumentumregény az alapja. Az ebből készült forgatókönyvbe pedig belekerült már Kojak hadnagy jól ismert figurája is, aki részben kommentátor, részben figyeli az eseményeket (nem rá osztják az ügyet). Olyan nyomozóként lép elénk, aki elvesztette hitét az amerikai igazságszolgáltatásban, és aki a faji előítéletek elleni harcosként, a brutális módszerek, gátlástalan ügyészek és bírák leleplezőjeként van jelen a filmben, a jeles José Ferrer társaságában, aki egy nagyképességű, ugyancsak „ellenzéki” ügyvédet alakít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7135