KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Tévémozi

Karcsai Kulcsár István

 

Hitchcock

 

Alfred Hitchcock életének nyolc évtizedéből hatot töltött el a filmszakmában. Mindent tudott a filmrendezői pályáról, a technikától kezdve (eredetileg mérnöknek készült) a forgatókönyvíráson át a színészekkel való bánásmódig. Kialakította egyéni hangját, saját stílusát. Legendássá váltak hosszú beállításai, páratlan gépmozgatásai, hősei lelkivilágának aprólékos, hiteles rajza, a cselekmény pontosan kiszámított, precíz bonyolítása, szerkesztő és különös légkört varázsoló képessége. 1943-ban, mikor a Mentőcsónak című filmjét forgatta, már birtokában volt ezeknek az eszközöknek. Egyedi bravúr, hogy a film egy csónakban játszódik, menekülő hajótöröttek vergődését mutatja be a háborús tengeren. Félelmes atmoszférateremtő ereje ezúttal humánus, pacifista, antifasiszta mondanivalójával párosul. Szemléletének embersége megbocsáthatóvá teszi, hogy éppen ebből következően néhol leegyszerűsített szimbólummá válnak alakjai.

Az 1949-ben készült Rémület a színpadon a színházi világ amúgy is érdekes atmoszféráját tudja megtölteni a bűnügyi történet izgalmával. Marlene Dietrich pedig nemcsak vonzó és érdekes a főszerepben, hanem a szerepformálás sokrétűségével is kitűnik.

 

 

Keleti Márton két filmje

 

Keleti Márton célratörő, dinamikus alakja már életében legendássá vált. Tudatosan törekedett a legszélesebb értelemben vett közönségigény kielégítésére és érzékenyen figyelt a mindenkori időszerűségre, a „szempontokra”. Ez persze nem ment megalkuvás nélkül. Viszont évente több filmet rendezett az ötvenes, hatvanas években. Háromszor kapott Kossuth-díjat.

A munkásságát bemutató sorozatban A tanítónő elsősorban filmtörténeti szempontból érdekes. Ez volt a felszabadulás után forgatott első magyar film, 1945. szeptember 22-én mutatták be. Keleti (bár a jobboldali „őrségváltás” utáni korszakban nem dolgozhatott) jelentős filmrendezői múlttal rendelkezett, a harmincas években hat filmet forgatott, így ez a hetedik rendezése. Bródy Sándor színművének fanyar, nyers, lázadó hangját alig találjuk meg a belőle készült filmben. Flórát, a tanítónőt, drámai küzdelem helyett valami megható, érzelmes példamutatás jellemzi, ifjú Nagy pedig (Jávor Pál alakítja) a harmincas évek filmjeitől semmiben sem különböző snájdig, cigányos mulatozást csap. A régi emlékeket keresők viszont újra láthatják Szörényi Évát, Jávor Pált, Rózsahegyi Kálmánt, Gózont...

A Beszterce ostroma az utolsó magánvállalkozásban készült magyar film, 1948-ban készítette az Orient Film, melynek Keleti Márton volt az irányítója. (1955-ben némi módosítással mutatták be a film második változatát.) A Mikszáth Kálmán nyomán készült film főalakja egy furcsa, anakronisztikus várúr. Az alkotók azonban, úgy látszik, nem eléggé bíztak magában a történetben, és egy magyarázó kerettel toldották meg, ami nem válik hasznára.

 

 

Ha megjön József

 

József hajós, és elszólítja hivatása. Nehéz gyerekkort megélt fiatal felesége, alig egyhónapos asszonyként, magára marad. Igaz, ez különös magány, mert minden mozdulatát anyósa figyeli. Ezt az alaphelyzetet vizsgálja és elemzi Kézdi-Kovács Zsolt filmje. Mária, a fiatalasszony sivár hétköznapjait, a néhány hetes együttlétben fellobbanó kapcsolat kínzó hiányát, a messzi tengerekről érkező üdvözlőlapok furcsa idegenségét, menekülésnek szánt és csalódást hozó futó szerelmi kalandjait. És mindenekelőtt azt a kényszerű együttlétet, ami összeköti Máriát és anyósát, és akarva-akaratlanul robbanásig feszül.

A rendező lényegre törő következetességgel koncentrál a két nőalakra. Mindennapjaik környezetében látjuk őket, magától értetődő élethelyzetekben. Kézdi-Kovács filmalkotói erénye abban az ábrázolásmódban nyilvánul meg, hogy a látszólagos egyszerűség és könnyedség mögött nagyon pontos és bonyolult analízis húzódik meg, mely egyben a rendező hozzászólása is ahhoz, hogyan élünk, milyenek a kapcsolataink.

Nem mindennapi színészi párost láthatunk anyós és meny szerepében. Ruttkai Évát, aki kiváló színésznő, és megértette, hogy a szürkének is mennyi árnyalata van; és Monori Lilit, aki a színészi jelenlét hitelességével él a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7710