KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskabátok

Csillag Márton

Hot Fuzz – brit, 2007. Rendezte: Edgar Wright. Írta: Simon Pegg és Edgar Wright. Kép: Jess Hall. Zene: David Arnold. Szereplők: Simon Pegg (Angel), Martin Freeman (Met), Bill Nighy (Kenneth), Joe Cornish (Bob). Gyártó: Big Talk Productions / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 115 perc.

 

Megélhetési vígjátékként indul, szövevényes krimiként folytatódik, majd a végén pazar akciókomédiába csap át ez az elnyújtott brit vígjáték, melyet a Haláli hullák hajnalának pihent – és filmes közhelyek területén pallérozott – agyú alkotóbrigádja jegyez. A Grindhouse-ba is besegítő Edgar Wright rendező és a társíróként itt is közreműködő főszereplő, Simon Pegg hízelgő magabiztossággal épít fel egy ismerős világot, melyben helye van a kisvárosi csatározásoknak, a nagyváros-vidék ellentétnek, a rejtélyes szektáknak és egy szokatlan karriertörténetnek is. Filmünk hőse Nicholas Angel őrmester (Pegg), akit londoni sikerei és rekorddöntő statisztikái ellenére egy Sandford nevű kisvárosba helyeznek át, mert tevékenysége nem járul hozzá a lakosság békés rendőrképének kialakításához. Pegg eleinte minden szürke arcban törvényszegőt lát, ám amikor az előző este a kocsmából a rendőrségi zárkába dugott részegest másnap egyenruhában látja viszont, kissé alább hagy a lelkesedése: egy korrupt kisvárosban nincs helye a törvénynek, maximum elszabadult libák után nyomozhat a rendőr.

Wright és Pegg filmje azonban nem ragad le a libáknál, hanem olyan tempóban pörgeti fel az eseményeket, hogy nemcsak a szereplők, de a nézők is beleszédülnek: a különböző városi elöljárók és fontosságok plasztikus bemutatása után elkezd kibontakozni egy átfogó összeesküvés képe, csuklyás alakok futnak át a színen, a sportkocsik féknyomát embervér színezi… A Vaskabátok nem tartozik sem a műfajújító vígjátékok, sem pedig a társadalmi szatírák sorába, csupán egy nagy műgonddal összeszerkesztett paródia, melyben a helyi ízt elnyomják az amerikás akciószabályok, a hollywoodi dramaturgiát pedig felülírják az angol krimihagyományok. Kicsit olyan, mint a csalamádés hamburger, csak nagyobbat durran.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9058