KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A felolvasó

Nevelős Zoltán

The Reader – brit-amerikai-német, 2009. Rendezte: Stephen Daldry. Írta: Bernhard Schlink. Kép: Roger Deakins és Chris Menges. Zene: Nico Muhly. Szereplők: Kate Winslet (Hanna Schmitz), Ralph Fiennes (Michael), Bruno Ganz (Rohl), Alexandra Maria Lara (Ilana), David Kross (Michael). Gyártó: Mirage Enterprises / Neunte Babelsberg / The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 124 perc.

 

Ha A felolvasó német produkció lenne, rutinosan beilleszthetnénk a közelmúlt történelmét feldolgozó német filmek sorába, tekintve azonban, hogy angolul beszélő, amerikai dominanciájú koprodukcióban készült alkotásról van szó, A felolvasó inkább mint egy világsikerű regény adaptációja áll előttünk, különös tekintettel arra, hogy rendezője, Stephen Daldry és forgatókönyvírója, David Hare előző munkája, Az órák szintén egy híres kortárs regény adaptációjaként kapott figyelmet többek közt az Oscar-gálán.

Bernhard Schlink 1995-ös regényének egyik fő témája valóban a második világháború után felnőtt nemzedék szembesülése a náci korszak bűneivel. Hőse, a szerzővel számos életrajzi mozzanatban egyező Michael Berg joghallgatóként vesz részt egy háborús bűnöket vizsgáló tárgyaláson, amikor az egyik vádlottban arra a nőre ismer, akivel kamaszkorában viszonyt folytatott. Michaelnek egyszerre kell feldolgoznia nemzedékének és nemzetének lelki terheit, valamint személyes problémáját, és így olyan további témák kerülnek terítékre, mint a titkok és a hallgatás terhe vagy az analfabétizmus okozta lelki nyomor. Az SS-őrként elkövetett tetteiért elítélt Hanna legféltettebb titka ugyanis az, hogy nem tud írni, olvasni. Ennek a titoknak a leplezése motiválta számos döntését, és ez a titok nehezedik Michaelre is, amikor hallgat, pedig felfedésével (legalábbis bizonyos mértékben) menthetné Hannát. Michael irodalmi felolvasásai – mikor még nem ismerte Hanna titkát – a testi szerelem mellett a lelki részt voltak hivatottak pótolni, később a börtönbe küldött kazettákon keresztül a két ember közti egyetlen kommunikáció eszközei lesznek.

Az alkotók legnagyobb fegyverténye azonban ezen túlmenően az, hogy az ember és ember közti megértés nehézségeit példázó, a tabusértés határáig kiélezett szituációkat vonultatnak fel: mik a lehetőségei egymás megértésének elkövető és bíráskodó között, különböző generációkhoz tartozó szexuális partnerek között, vagy a perben tárgyalt halálmenetet túlélő zsidó asszony és a maga nehéz ügyében járó Michael között, illetve a kerettörténetben Michael és a még újabb generációt képviselő lánya között. A könyv hosszú elemző-értelmező szakaszainak funkcióját a film párbeszédek, hozzáadott jelenetek, rendezésbeli ötletek, színészi játék által pótolja, aminek következtében nemcsak különösen felkavaró és gondolatgazdag darab, de technikailag is figyelemre méltó alkotás.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9702