KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apám zenéje

Forgács Nóra Kinga

Nach der Musik­ – német, 2007. Rendezte: Igor Heitzmann. Kép: Rali Raltschev és Hoyte Van Hoytema. Szereplők: Otmar Suitner, Igor Heitzmann, Renate Heitzmann, Marita Suitner, Otmar Suitner. Gyártó: Filmkombinat. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 105 perc.

Az Apám zenéje klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel készített szabályos művészportré Otmar Suitnerről, az ötvenes évektől 1990-ig dirigáló, művészi karrierjét Kelet-Németországban építő világhíres karmesterről. A gazdag archív anyagot görgető egész estés darab Suitner önvallomásai és az életében meghatározó szerepet játszó két nő, a feleség, Marita Suitner és a szerető, Renate Heitzmann elbeszélései alapján idézi fel egy élet és egy pálya állomásait, olykor ütköztetve, olykor párhuzamba állítva, de leggyakrabban egyszerűen sorra véve az különböző értelmezéseket.

Azon túl azonban, hogy a művészléttel kapcsolatos naiv elképzelések (a szövevényes magánélet, illetve a hivatás iránti elkötelezettség mítosza) ezúttal is beigazolódnak, a filmkészítő személyének és aktív részvételének köszönhetően adva volna a lehetőség, hogy a film egyben nyomozássá, identitáskereső mozivá váljon. A film egyik szereplőjeként megjelenő rendező, Igor Heitzmann ugyanis Suitner Renatétől született fia, aki a beszélgetések során a karmester portréja mögött az apa életszerű és valódi képét keresi, szülei kapcsolatát próbálja megérteni, és igyekszik tájékozódni abban a családi múltban, ami a fallal kettéosztott város, Berlin és a sokáig fallal elszigetelt két, Marita illetve Renate oldalán élt magánélet színterein játszódott.

Ez a potenciál azonban nem teljesedik ki: ha a személyes szálat nézzük, az Apám zenéje megmarad visszafogott és udvarias közelítésnek. A film elején megfogalmazott célkitűzés, mely szerint a fiú szeretné édesapját a zenéhez fűződő viszonyán keresztül megismerni, elveszíti érzelmi horderejét, szerkesztési alapelvvé válik. Ha a történelmi közelmúltról, a kelet-német kultúrpolitikáról felbukkanó véleménytöredékeket figyeljük, Suitner kivételes és visszás szabadságának felidézése a Berlini Fal ledöntése után két évtizeddel is tanulságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9876